Navigáció
· Fõoldal
· Napló
· GyIK
· Fórum
· Linkek
· Hírkategóriák
· Kapcsolatfelvétel
· Keresés
· Pálos kolostorok
· Rólunk
· Feliratkozás hírlevélre
· Event Calendar
Felhasználók
· Online vendégek: 1

· Online tagok: 1
RidgeFug

· Regisztráltak: 12,485
· Legújabb tag: Murakbino
Online Statisztika


Látogatók ma: 2344

Utolsó 24 órában: 
























Legalább ennyit-1.rész
Országos1. Értsük meg, hogy miért keressük a válaszokat!
Megjegyzés: Ez a kivonat a Legalább ennyit tudjunk az életről c. könyvből származik.
Ez a könyv azoknak szól, akik az élet alapvető kérdéseire keresik a választ. De miért is keressük a válaszokat? Ennek két fő oka van:
• Szellemi úton járó, kereső emberek vagyunk, akiket egyfajta belső vágy hajt, hogy a kérdéseinkre választ találjunk, és bővítsük ismereteinket az életről és önmagunkról.
• Nem vagyunk elégedettek az életkörülményeinkkel, és szeretnénk megtanulni, hogyan tudunk ezen változtatni.

Az első ok inkább filozofikusnak tűnik, a második pedig inkább gyakorlatiasnak. Valójában mind a két ok azonos tőről fakad, vagyis, hogy úgy érezzük, hogy az élet az eddig nyújtott élményeknél többől kell, hogy álljon. Ezért vágyakozunk arra, hogy javítsunk az életélményünkön.
Mit értünk életélmény alatt?
Képzeljünk el két embert, akik nagyon hasonló körülmények között élnek; mindketten elvesztették az állásukat, ezért mindkettőjüknek új mederbe kell terelniük az életüket. Közülük az egyik a környezete áldozatának érzi magát, és ezért a főnökét, a sorsát és Istent okolja. Ez az ember egy lefelé tartó spirálba kerül, aki a későbbiekben úgy emlékszik vissza a történtekre, mint amelyek teljesen tönkretették az életét. A másik ember úgy tekinti a helyzetet, mint egy figyelmeztetést, egy újabb lehetőséget arra, hogy újragondolja az életét, és változtasson rajta. Ez az ember, amikor visszagondol erre az időszakra, akkor úgy értékeli majd, hogy ez volt a legjobb dolog, ami történhetett vele, mert olyan változást indított el, amely az életét jobb irányba terelte.
Mindkét ember ugyanolyan kihívásokkal nézett szembe, mégis a belső megítélésük teljesen eltérő volt. Élettapasztalatainkat a külső tényezőkhöz való hozzáállásunk, megítélésünk, alakítja. Hogy lehetséges az, hogy ha két ember azonos külső körülmények közé kerül, akkor az egyik azt pozitív élményként, a másik pedig negatívként éli meg. Ennek az az oka, hogy mindkét ember másként reagál a körülményekre. Mi okozza azt, hogy az egyik ember által megélt negatív életélményt a másik ember pozitív élményként, pozitív tapasztalattá alakítva képes megélni? Lehetséges-e az, hogy az egyik ember képes valami olyasmire, amit a másik nem tud, és e miatt tudja jobbá tenni az életélményét? Vagyis az egyik ember képes az életélményén alakítani, míg a másik, mivel erre képtelen, ezért annak áldozatává válik.
Megvizsgálva annak az igazi okát, hogy miért keresik az emberek az élet alapvető kérdéseire a választ, arra a következtetésre jutunk, hogy mindannyian szeretnénk az életélményünkön javítani.
Hogyan kapcsolódik mindez a fenti példához?
Mindannyiunkat belső vágy hajt, hogy megtaláljuk a kérdéseinkre a válaszokat. Hasznos, ha többet tudunk magunkról és az életről. Megismerve, hogy kik vagyunk, és miért vagyunk itt, a létezésünkhöz mélyebb értelmet nyerünk . Amennyiben az életünk mélyebb értelmet nyer, így mi is ráébredünk saját célunkra az életben. Ezzel nyilvánvalóan javul az életélményünk még akkor is, ha a külső körülményeinkben semmi sem változik.
Javítani szeretnénk a külső körülményeinken? Ha többet tudunk önmagunkról, az életről, és a viselkedésünkről, akkor mindezek az ismeretek hozzásegítek bennünket ahhoz, hogy számunkra kedvezően változtathassunk a körülményeinken.
Ezeket a gondolatokat szem előtt tartva nézzük meg, mi az az egyetlen dolog, amit tudnunk kell ahhoz, hogy hozzákezdhessünk életélményeink megváltoztatásához.

2. Értsük meg, hogy miért harcolunk a szabadságért!
Az emberiség történelmét tekinthetjük úgy, mint a szabadságért vívott küzdelmet; szabadulni vágyást a szenvedésektől, korlátozó tényezőktől, ürességtől, bármitől, ami fogva tart bennünket. Törekvéseink fő célja, hogy legyőzzük a tudatlanságunkat. A barlanglakóknak nagyon korlátozott lehetőségeik voltak a körülményeik megváltoztatására, mivel nagyon keveset tudtak önmagukról, és az anyagi világról. Nem ismerték a természetet eléggé ahhoz, hogy a külső körülményeiken változtatni tudtak volna. Azonban mi ezt már megtehetjük.
A külső és belső körülményeink megváltoztatásának az a fő célja, hogy kiteljesítsük önmagunk és az élet megismerését. Az emberiség történelme során a tudás vezetett el minden pozitív változáshoz. Ez érvényes az egyén és a tömeg szintjére is. Ezért, ha meg akarjuk változtatni az egyéni életélményünket, akkor a mélyebb megismerésre kell törekednünk. Meg kell ismerkednünk mindazzal a tudással, amelyhez modern világunkban hozzáférhetünk, és amelyek korábban nem voltak hozzáférhetőek.
Értékeljük tehát a szerencsénket, hogy olyan korban élhetünk, amelyben több információhoz juthatunk hozzá, mint bármilyen más korban az írott történelmünk során. Valójában olyan korban élünk, amikor bárki, aki hajlandó utána járni, megtalálhatja az életélményének bármiféle megváltoztatásához szükséges megfelelő ismereteket és gyakorlati tanácsokat. Ez a könyv is egy ilyen kísérlet arra, hogy egyéb terjedelmesebb ismeretforrások mellett lényegretörő ismereteket nyújtson.
Az a logikus kérdés merül fel, hogy a felmenőink miért nem adták át nekünk ezt a tudást. Miért nem tanították nekünk meg azt , hogy hogyan alakítsunk az életélményünkön, ha ez valójában lehetséges? Az emberiség miért harcol már kétezer éve azért, hogy megszabaduljon az emberi korlátoktól, elnyomástól, szenvedéstől? Az életünk miért harcból áll? Hogyan szabaduljunk meg a minket korlátozó külső és belső körülményektől?
A logikus válasz minderre az, hogy vannak olyan rajtunk kívülálló erők, és bennünk munkálkodó belső erők, amelyekkel eddig nem akartunk szembenézni.
Ha egy rövid pillantást vetünk a történelemre, akkor az jelzi ezeknek a külső erőknek a jelenlétét diktátorok, uralmak, akár politikai, vallási vagy tudományos intézetek formájában, amelyek megpróbálták erőszakosan eltitkolni a tudást, és megpróbálták a tömegektől elzárni azt. Ennek nyilvánvaló példájaként hagy említsem meg azokat a vallási intézményeket, amelyek a sötét középkorban vasmarokkal tartották maguknál a szellemi tudást Európában. A tudás elzárásának indítéka mindig az uralkodni akarás vágya volt, vagy az egyénen vagy a tömegeken. Fizikai eszközökkel mindig nehezebb másokon uralkodni, és az gyakran lázadásokhoz is vezet. Ennél sokkal hatékonyabb az emberek elméjén való uralkodás. A tudatlan emberek ugyanis nem ismerik fel sem azt, hogy elnyomás alatt élnek, sem azt nem tudják, hogy miként szabadítsák ki önmagukat.
Könnyen kikövetkeztethető, hogy ha bárkit valaki ellenőrzés alatt akar tartani, akkor elzárja azoktól az ismeretektől, amelyek ahhoz segítenék hozzá, hogy kiszabaduljon az ellenőrzés alól. Milyen egyedülálló ismeretre van szükségünk ahhoz, hogy megszabadítson bennünket az elménk mások által való korlátozásától? Annak az ismeretére, hogy ráébredjünk, hogy az életélményünk NEM a külső körülmények automatikus következménye. Valójában annak a mélyebb megértésére van szükségünk, hogy tudjuk, kik vagyunk, honnan jöttünk. Mindezek hozzásegítenek az életélményeink irányításához. Ha az életet úgy tekintjük, mint a szabadságért folytatott harcot, akkor ráébredünk, hogy az értelem a szabadság kulcsa . Az igazság ismerete az, amely felszabadít, hiszen ha tudjuk, kik vagyunk, és ismerjük a világ működését, akkor jobb döntéseket tudunk hozni. Ennek a könyvnek az a célja, hogy hozzásegítse az olvasót ahhoz, hogy átvegye az irányítást a saját életélményei felett. A teljes igazságot nyújtja tömören. A könnyebb megértés érdekében azonban ezt az igazságot fokozatosan fogja feltárni. Kezdjük tehát azzal, hogy megvizsgáljuk a döntéseink fontosságát!
3. Értsük meg a döntéseink fontosságát!

A legfőbb üzenete az összes igaz szellemi tanítónak és önfejlesztő tanulmánynak az, hogy „Képesek vagyunk arra, hogy megváltoztassuk az életünket.” Vajon mit értünk az életünk megváltoztatása alatt?
Albert Einstein szerint: Ostobaság arra számítani, hogy ha mindig ugyanazt ismételjük, akkor új eredményre juthatunk.” Ha az életünk változásért kiált, akkor valamin változtatnunk kell. Ha állandóan ugyanazt tesszük, akkor milyen esélyünk van arra, hogy megváltozzon az életünk?
Az életet két alapvető módon közelíthetjük meg. Vannak olyanok, akik folyamatosan ugyanabba az illúzióba ringatják magukat, hogy egy nap majd rájuk mosolyog a szerencse, a sors, a végzet, vagy Isten fogja megváltoztatni az életüket. Vannak azonban olyanok is, akik felismerik, hogy ha az életükön változtatniuk kell, akkor abban nekik kell aktívan részt venniük annak érdekében, hogy célt érjenek. A változtatást kezdjük ott, ahol a legkönnyebb elkezdeni.
Minden igaz szellemi tanító megemlíti azt az örök szabályt, hogy nem változtathatjuk meg az életünket anélkül, hogy mi ne változnánk meg. Ahhoz, hogy a külső körülményeinket meg tudjuk változtatni, ahhoz az kell, hogy hajlandóak legyünk ezt a belső körülményeink megváltoztatásával kezdeni. Hajlandóaknak kell lennünk tükörbe nézni. Hajlandóaknak kell lennünk arra, hogy észrevegyük, és eltávolítsuk a gerendát a saját szemünkből.
Az életünk megváltoztatásához az szükséges, hogy megértsük a szabad akarat erejét. A változást kell választanunk az állandóság helyett. A növekedést kell választanunk a kényelmességünk helyett. Az életet kell választanunk a halál helyett. Életünk tele van döntésekkel. Az életünk nem más, mint folyamatos döntéshozatal. Az életünkön csak akkor tudunk változtatni, ha meghozzuk azt a döntést, hogy változtatni akarunk.
Állandóan választanunk kell, és soha nem szabadulhatunk meg a döntéseink felelősségétől. Véget vethetünk a választásainknak, de ahhoz is meg kell hoznunk az ehhez szükséges döntést. Átengedhetjük a döntéseinket másoknak magunk helyett, de ehhez is meg kell hoznunk a döntésünket. Annak az állapotnak a fenntartásához is az szükséges, hogy folyamatosan meghozzuk azt a döntést, miszerint nem hozunk döntést.
Azzal, hogy úgy határozunk, hogy nem akarunk döntéseket hozni, szellemileg halálra ítéljük magunkat. Azzal, hogy szellemi értelemben halottakká válunk, nem veszítjük el az öntudatunkat. Ez az állapot nem véd meg minket attól sem, hogy észleljük az életünkre vonatkozó döntések következményeit, függetlenül attól, hogy ki hozta meg a döntést helyettünk. Könnyen átlátható, hogy vagy mi hozzuk meg a döntéseinket, vagy átengedjük, hogy helyettünk más döntsön. Mindkét esetben nekünk kell viselnünk a következményeket. Csak úgy tudunk a következményekre hatást gyakorolni, ha mi hozzuk meg a döntéseinket.
Két féle következményre számíthatunk. A következmények egyik része korlátoz bennünket, és rontja az életélményünket, míg a másik része felszabadít bennünket, javítva ezzel az életélményünkön.
A korlátozó következmények olyan döntések eredményei, amelyeket helytelen vagy nem teljes ismeretek alapján hoztunk meg. A felszabadító érzést okozó következmények a helyzetfelismerés teljes megértésén alapulnak. Az igaz ismeretek megszerzése felszabadítólag hat, általa többé válunk, míg az igaz ismeretek hiánya korlátoz bennünket, és az életüket harctérré alakítja.
Kívánjuk tehát a változást, így a képlet egyszerű lesz! Vágyjunk olyan erősen a változásra, hogy hajlandóak legyünk az ismeretek legmagasabb szintű megértésére annak érdekében, hogy bekövetkezzen a változás! Mi segít hozzá, hogy eljuthassunk idáig? Valószínűleg segít az, ha ismerjük a lehetőségeinket.
4. Ismerjük meg a lehetőségeinket az életben!
Alapvetően két lehetőségünk van. Az életünk lehet egy felfelé tartó spirál, amely folyamatosan tágítja az életélményeinket, és ezáltal nagyobb teljességhez, boldogsághoz és elégedettséghez vezet. A másik lehetőség az, hogy az életünk lefelé tartó spirállá alakul, amelyik beszűkül, és korlátozza az életélményünket, ezáltal szűkölködést, elégedetlenséget, haragot és harcérzetet kelt bennünk. A különbség azon múlik, hogy milyen döntéseket hozunk. Mindig választhatunk. A kérdés az, hogy tudatos vagy nem tudatos döntéseket hozunk.
Ha a döntéseink nem teljes megértésen alapulnak, akkor ezek következményei számunkra korlátozóak lesznek. Annak érdekében, hogy ezekkel a korlátozó következményekkel kezdjünk valamit, újabb nem tudatos döntéshelyzetekbe kerülünk, amelyeknek az eredménye még inkább korlátoz majd bennünket. Amennyiben ezt az utat járjuk, úgy eljutunk egy olyan tudatállapothoz, hogy azt érezhetjük, hogy minden számunkra elérhető lehetőség tovább korlátoz bennünket. Ez a tudatlanság, a szellemi vakság állapota. Még szélsőségesebb esetben úgy érezhetjük, hogy életünkben egyáltalán nincs választási lehetőségünk. Ez a szellemi bénultság, a szellemi halál állapota.
Ha az ismeretek hiányában tudatlanul hozunk döntéseket, akkor az még nagyobb tudatlansághoz vezet. Ez a lefelé tartó, öngerjesztő spirál csak az akaratunk közbeavatkozásával törhető meg. El kell határoznunk, hogy a döntések jogát magunkhoz ragadjuk, és ezáltal a továbbiakban tudatos döntéseket hozunk . Hajlandóaknak kell lennünk meghozni saját döntéseinket úgy, hogy azokat az általunk legkörültekintőbben megszerzett ismeretekre alapozzunk, amelyek olyan erővel ruháznak fel bennünket, hogy képesek leszünk tudatos döntéseket hozni. Csak a tudatos döntéseink szabadítanak ki a tudatlanság és a szellemi halál állapotából.
Ha egyszer belekerültünk a lefelé tartó spirálba, akkor csak erőfeszítések árán szabadulhatunk ki onnan. Mindehhez az nem elég , hogy ugyanazzal az életszemlélettel folytassuk az életünket, amellyel ebbe a helyzetbe kerültünk. A probléma megoldása nem lehetséges a tudatállapot ugyanazon szintjén, amelyen a problémát létrehoztuk. Valamin változtatnunk kell. Az életünk megváltoztatásával nekünk magunknak is hajlandóaknak kell lennünk a változásra. Meg kell változtatnunk az életfelfogásunkat, és az élethez való hozzáállásunkat. El kell jutnunk annak megértéséhez, hogy pillanatnyilag „Semmid sincs, amit ne kaptál volna.”
Annak érdekében, hogy megváltoztassuk az életünket, meg kell tanulnunk tudatos döntéseket hoznunk, olyanokat, amelyek következményei felszabadítóak. Ezeknek a döntéseinknek az élet magasabb szintű megértésén kell alapulniuk. Ahhoz, hogy eljussunk idáig, hajlandóaknak kell lennünk a meglévő hitünk és tudásunk fölé emelkedni, vagyis kiemelkedni a jelenlegi tudatállapotunkból.
Ha valaki nem tud kitörni a lefelé tartó spirálból,annak csak egy oka lehet, mégpedig az, hogy szellemileg és érzelmileg valamilyen hitrendszer vagy világnézet foglya. Ezért nem hajlandó abból kitekinteni annak érdekében, hogy magasabb szintű megértéshez jusson.
Ennek az állapotnak az a fő oka, hogy mereven ragaszkodunk megrögzött hitünkhöz, és nem akarjuk elhagyni szellemi börtönünket. Ez az, ami olyan sok embert a harc és szenvedés csapdájában tart.
Az emberiség történelme során a fejlődést az biztosította, hogy minden generációban akadt néhány ember, aki az élet magasabb szintű megértésére törekedett, vagyis hajlandó volt kitekinteni a saját meggyőződéseinek börtönéből. A többség azonban ragaszkodott a korábbi meggyőződéséhez. Az eredményesebb életélmény felé az első lépés az, hogy szánjuk el magunkat arra, hogy kitekintünk a tudatunk korlátai közül. El kell határoznunk, hogy azt az ismeretet szerezzük meg, amely túlmutat a jelenlegi hitrendszerünkön. Hajlandóaknak kell lennünk, hogy annak az igazságnak a nyomába eredjünk, amely bennünket felszabadít .
Ahhoz, hogy elkezdődjön a tudatos döntéshozatalok időszaka, ahhoz fel kell ismernünk, hogy a döntéseinket nem légüres térben hozzuk meg. Bármelyik döntésünk a jelenlegi tudatállapotunk kifejeződése. A választásaink megmutatják azt, hogy önmagunkat miként látjuk, hogyan tekintünk a világra, hogyan viszonyulunk hozzá. A világról alkotott elképzelésünket, az alapvető világképünket több olyan elmélet befolyásolja, amelyek tévesek vagy nem teljesek. Ahhoz, hogy megváltoztassuk az életünket, fel kell fednünk ezeket a hibás nézeteket, és helyettesítenünk kell őket teljesebb ismeretekkel. Ha az emberek nem képesek javítani az életükön, azt MINDIG a hibás vagy nem teljes ismeretekhez való ragaszkodás okozza, amelyeket nem hajlandóak megkérdőjelezni.
Valószínűleg ez olyan neveltetésből ered, amelyben félnünk kellett attól, hogy valami rossz történik, ha meg merjük kérdőjelezni a megdönthetetlen tanokat. Esetleg a hiúságunk okozza azt, hogy úgy hisszük, hogy az általunk ismert igazság a legmagasabb szintű, az abszolút igazság, amelyet nem szükséges megkérdőjelezni.
A képlet egyszerű. Minden megválaszolandó kérdésre megtalálható az a válasz, amely a kérdés témakörében tágítja ismereteinket. Néhány kérdésre nincs pontos válasz, mert hiányos tudás alapján lettek megfogalmazva. Azonban még ilyen kérdések esetében is található olyan válasz, amely bővíti az ismereteinket, és egyben hozzásegít ahhoz, hogy jobb kérdéseket tegyünk fel. Tehát, ha van egy kérdés, amelyre nem leltük meg a választ, ennek csak egy magyarázata lehet. A választ nem a megfelelő helyen kerestük, nem megfelelő tudatossággal.
Ennek az az oka, hogy az elménket börtönbe zártuk, amelyet gyakran külső hitrendszernek is neveznek. Mindaddig, amíg elvetjük annak a lehetőségét, hogy az elmebörtönünkön kívül keressük a választ, addig zsákutcában vagyunk, a szellemi 22-es csapdájába kerültünk. Addig nem sikerül megszabadulni ettől a bénult állapottól, míg el nem határozzuk, hogy a börtönön kívül keressük a válaszokat.
5. Értsük meg, hogy hol találjuk a válaszokat!
A fő probléma, amely az emberiség fejlődését gátolja az az, hogy az emberek mentálisan és érzelmileg olyan mértékben ragaszkodnak a jelenlegi világnézetükhöz, hogy nem hajlandóak megkérdőjelezni azt, vagy magasabb szintű tudással helyettesíteni. Nem túl régen az emberek még azt hitték, hogy a Föld lapos, és nem is akarták ezt a tanítást megkérdőjelezni. Az ilyen ragaszkodás oda vezet, hogy az egyének és a szervezetek merevvé válnak, és tagadják, hogy volna olyan fellelhető igazság, amely szabaddá tenné őket. A legtöbb ember ragaszkodik a nézeteihez, berögzöttségeihez, amelyeket nem hajlandó megkérdőjelezni, főként azért, mert azt hiszi, hogy ismeretei az abszolút igazságot tükrözik.
Ez kétségtelenül olyan gondolkodáshoz vezet, amely megakadályoz bennünket abban, hogy megtaláljuk azokat a válaszokat, amelyek az életélményeinket javítanák. Az a kérdés, hogy úgy éljük-e le az életünket, hogy egy bizonyos hitrendszert védelmezünk, miközben elmulasztjuk az élet megértését, vagy azzal töltjük az időnket, hogy őszintén és igaz módon keressük a megértést még akkor is, ha az azzal jár, hogy bizonyos kereteken kívül kell azokat keresnünk. A két dolog egyszerre nem működik. Vagy korlátozzuk az elménket, vagy hagyjuk szabadon szárnyalni. A szabadon szárnyalás azonban nem azonos a káosszal.
Az élet törvénye az állandó fejlődés. Olyan univerzumban élünk, amely végtelen lehetőségekkel bír, és amelynek nincsenek abszolút határai. Azonban, ha megengedjük magunknak, hogy beleessünk abba a régi csapdába, amely elhiteti velünk azt, hogy bizonyos ismereteinket abszolút, és megingathatatlan igazságnak kell tekintenünk, akkor ez a gondolat falat emel az elménk köré. Tekintsünk a történelemre, és látni fogjuk, hogy nincs egyetlen ismeret sem, legyen az vallási, politikai vagy tudományos természetű, amely kiállta volna az idő próbáját. Ennek az az oka, hogy az emberiség, bár vonakodva ugyan, de elszánta magát arra, hogy folyamatosan a magasabb szintű igazság feltárására törekedjen. Magasabb szintű ismeretek birtokában jobban megfogalmazott kérdéseket tudunk feltenni, és ezek jobb válaszokhoz vezetnek.
Ha olyan ismerethez ragaszkodunk, amelyen az idő már túlmutat, akkor saját magunkat helyezzük az élet perifériájára. A meg nem kérdezett kérdések börtönében találjuk magunkat, amelyek behatárolják az életélményünket. Amikor az emberek úgy érzik, hogy lebénultak, és úgy érzik, hogy nincsenek lehetőségeik az életben, az mindig azért van, mert nem hajlandóak megkérdőjelezni bizonyos megingathatatlan meggyőződéseket.
Tudatunk a szellemi halál állapotában rendkívül merev, ami annak a következménye, hogy nem voltunk hajlandóak a világnézetünket, dogmáinkat felülvizsgálni. Ez az elme halálához vezet. Nagyon sok ember és intézményrendszer védelmezi a bevett korlátozó hitrendszereket, ahelyett, hogy nyitottak lennének az új ismeretekre, melyekkel megszabadulhatnának az önmaguk által kreált, vagy megörökölt önkorlátozó gondolatoktól, dogmáktól.
Az első eldöntendő kérdés az, hogy tényleg meg akarjuk-e változtatni az életünket. Ha a válaszunk igen, akkor el kell tudnunk fogadni azt a tényt, hogy az életünk megváltoztatásához az élet teljesebb körű megismerésére van szükség. Hogy ide eljussunk, túl kell lépnünk az eddigi hitrendszerünkön. Meg kell kérdőjeleznünk az eddigi megkérdőjelezhetetlen igazságokat, dogmákat.
A dolog egyszerű. Ha a jelenlegi hitrendszerünk és világnézetünk biztosítaná az életünk megváltoztatásához szükséges ismereteket, akkor már megváltoztattuk volna az életünket. De az a tény, hogy az életünk megváltoztatására vágyunk, jelzi, hogy még nem rendelkezünk az életünk megváltoztatásához szükséges tudással, amely megszüntetné a vágyakozásunkat. Egyetlen logikus útja van annak, hogy megtaláljuk azt a megoldást, amelyet keresünk, hogy az eddig meglévő hitrendszerünkből kilépve kezdjük el keresni azt. Ahogy a tudatunkat elkezdjük magasabb szintű ismeretekkel tágítani, úgy dőlnek le a tudatunkat korlátozó falak.
Örök érvényű szabály az, hogy ha a tudást befogadó készen áll, a tanító megjelenik. Vagyis ha készek vagyunk erőfeszítéseket tenni annak érdekében, hogy a magasabb szintű ismereteket megszerezzünk magunknak, akkor azokat mindig meg is tudjuk szerezni. A kérdés csupán az, hogy vajon észleljük-e a tanítót, és az új ismereteket. Mindez azon múlik, hogy mereven vagy rugalmasan gondolkodunk-e, vagyis hogy még mindig ragaszkodunk-e a régi nézeteinkhez, vagy hajlandóak vagyunk átlátni rajtuk. Mindenkinek saját magának kell eldöntenie, hogy továbbra is tudatlanul akarja-e a döntéseit meghozni, vagy megnyitja az elméjét a tudatos döntések felé. Boldogok a szelídek,- és akiknek az elméje nyitott, és azok, akik nem hiszik magukról azt, hogy minden tudnak,- mert ők örökségül bírják a Földet.
Két lehetőségünk van. Az életünk vagy felfelé tartó, vagy lefelé tartó spirál. Amennyiben a döntéseinket nem tudatosan hozzuk meg, úgy az életünk lefelé tartó spirállá válik, és egyik nehézségből a másikba kerülünk. Az a kérdés, hogy minek a hatására ébred fel bennünk a vágy olyan erővel, hogy végre megnyissuk az elménket a magasabb szintű tudás felé annak érdekében, hogy változtatni tudjunk. A legtöbb ember számára ehhez krízis helyzet szükséges, amely annyira szorongató, hogy addig a pontig juttatja az embert, amikor hirtelen felismeri, hogy ez így nem mehet tovább, valamin változtatni kell.
Az életünk megváltoztatásának nem szükségszerű módja az, hogy válsághelyzetbe kerüljünk. Bármikor dönthetünk úgy tudatosan, hogy innentől megpróbáljuk az életünket jobban megérteni, megkeresni a módját a jobb és tudatosan meghozott döntéseinknek. Elméletileg ehhez már most hozzákezdhetnénk, akár ebben a pillanatban is. Valójában azonban erre még nem vagyunk felkészülve.
De vajon mi határozza azt meg hogy mikor vagyunk felkészülve? Annak az egyensúlya, hogy mi bennünk az erősebb, a régihez való ragaszkodás vagy az újba vetett hit. A változtatáshoz erősebben kell a vágynunk a változásra, annál, mint ahogy a változtatástól félünk. Ahhoz, hogy eddig a pontig eljussunk az szükséges, hogy megértsük, hogy hol találjuk a boldogságunkat.
6. Értsük meg, hogy mitől vagyunk boldogok!
Mire vágyunk az életben leginkább? A legtöbb ember válasza erre a kérdésre az, hogy boldogságra. Ám amikor megkérdezzük, hogy mitől lennének boldogok, akkor arra gyakran egy sor külső feltételt sorolnak fel, amelyekről kijelentik, hogy ezek meglétével boldogok lennének. „Ha lenne ez, meg ez, meg még ez, akkor boldog lennék.” Ezzel a fajta érveléssel, vagyis inkább érvelés nélküli kijelentéssel az a probléma, hogy a boldogságot a külső tényezők meglététől függőnek gondolják, vagyis olyan tényezőktől függőnek, amelyekre kevés a befolyásunk.
Ennek a gondolkodásnak az az eredménye, hogy a boldogságot a külső körülmények függvényeként értelmezzük, vagyis ha nincs meg ez, vagy az a dolog, akkor nem lehetünk boldogok. Ez hazugság. Ezt a hazugságot azok ültették a fejünkbe, akik abban érdekeltek, hogy eladjanak nekünk valamit, vagy hogy az ellenőrzésük alatt tartsanak. „Meglátja, milyen boldog lesz, ha ezt megveszi!” „Ha követi a vallási meggyőződésünket, politikai nézetünket majd meglátja, milyen boldog lesz ön is.” „Kövessetek bennünket, és mi elvezetünk a paradicsomba (a Földön vagy bárhol).”
Akik ezeket hirdetik, bár lehetnek jó szándékúak is, mégis azzal, hogy megpróbálják elhitetni, hogy így boldogok lehetünk, alapvetően téves nézetet képviselnek. Mi tehát a boldogság? Egy belső érzés, egy tudatállapot. Hogy lehet az logikus, hogy egy belső érzést, egy állapotot, amely a tudatunkban keletkezik, automatikusan és kizárólag külső tényezők meglétén vagy meg nem létén múló tényezőként értelmezünk?
A Nap a belső folyamatainak eredményeképpen képes fénykibocsájtásra. Ehhez nincs semmilyen külső tényezőre szüksége. A mi elménk ugyanígy rendelkezik olyan képességgel, hogy úgy sugározza ki magából a boldogságot, békét, szeretetet, ahogy a Nap a fénysugarait.
Azt hitették el velünk, hogy van abban a feltevésben logika, hogy a boldogság külső tényezőkön múlik. Ez a hit olyan hatékony és meggyőző erővel bír, hogy a legtöbb ember soha sem veszi a fáradságot arra, hogy ezt a logikát felülvizsgálja. Ebből adódóan az egész életüket egy lehetetlen álom beteljesítésére pazarolják, hiszen az életüket felemésztik azoknak a külső tényezőknek a véget nem érő hajszolása, amelyről azt feltételezik, hogy boldoggá teszi őket.
Néhányuknak sikerül egy sor feltételt teljesíteni, amelyekről azt gondolták, hogy a boldogságuk forrása. Ám amikor kiderül, hogy még mindig nem érzik magukat boldognak, akkor úgy érvelnek, hogy még erre meg arra a dologra szükségük van, vagy több kell belőle, mint amennyit jelenleg birtokolnak, pl. több pénz, több a javakból, több szex vagy bármi más. Logikusnak tűnik-e, az a gondolat, hogy ha valami nem boldogít, akkor, ha több lenne belőle, már boldoggá tenne?

Ha ennek a gondolatsornak az áldozatává váltunk, akkor olyanok lettünk, mint az a szamár, amelyik a szekeret azért húzza, hogy az orra elé lógatott répát elérje. De mivel a répa a szekérhez rúddal van rögzítve, ezért ahogy a szamár előre lép, úgy mozdul a répa is előre.
Életünk hátralevő részét azzal tölthetjük, hogy azt a téves elképzelést tartjuk fenn, hogy a boldogságunk a külső körülményeken múlik, vagy dönthetünk úgy, hogy változtatunk a hozzáállásunkon. Határozhatunk úgy is, hogy a boldogság magasabb szintű megértésére, és megvalósítására törekszünk.
Kezdhetjük ezt azoknak a megfigyelésével, akik megtalálták a boldogságukat. Ők azok az emberek, akik egy ponton megunták azt a játszmát, hogy a boldogságukat önmagukon kívül keressék. Rájöttek arra, hogy mivel a boldogság egy belső állapot, ezért csak saját magukban találhatják meg a forrását. Ez a tény visszavezet a döntéseinkhez, ahhoz a kiindulási ponthoz, hogy a boldogság a mi választásunk eredménye.
Gyermekkorunk óta azt nevelték belénk, hogy ez nem így van. Azt sulykolták nekünk, hogy önmagunkat nem tudjuk boldoggá tenni, ehhez szükség van valamire vagy valakire önmagunkon kívül, aki majd boldoggá tesz minket. Igaz ez? Elég bátrak vagyunk-e ahhoz, hogy szembenézzünk ezzel a kérdéssel? Ha igen, akkor ott kell kezdenünk, hogy megvizsgáljuk a a világgal való kapcsolatunkat, amelyben élünk.
7. Értsük meg a világmindenség alapvető működését!
Vessünk még egy pillantást Albert Einstein állítására:
„Ostobaság arra számítanunk, hogy ha mindig ugyanazt ismételjük, akkor új eredményre juthatunk.” Einstein tudósként megértette a természet alapvető törvényét, amelyet Jézus így fogalmazott meg „Amit tehát szeretnétek, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is ugyanazt cselekedjétek velük.” (Máté 7,12) Jézus azt is mondta, „Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek! Mert amilyen ítélettel ítéltek, olyannak ítéltettek, és amilyen mértékkel mértek, nektek is olyannal mérnek.” (Máté 7,1-2) Mit is mondott Jézus? Ugyanazt, mint Einstein, csak más szavakkal.
Minden szellemi tanító régóta ugyanazt tanítja, és az üzenet egyértelmű: AZ UNIVERZUM EGY TÜKÖR! Bármit sugárzunk is ki, minden kétség nélkül azt sugározza nekünk vissza a kozmikus tükör. Tehát, ha változtatás nélkül éljük az életünket, ha a hozzáállásunk is ugyanaz, akkor vajon mit fog a kozmikus tükör visszasugározni?
Képzeljük csak el, hogy egy valaki egy tükör előtt ül boldogtalan ábrázattal. Miután megkérdeztük a szomorúságának okáról, az derül ki, hogy arra vár, hogy a tükörképe visszamosolyogjon rá. Azt mondhatnánk neki, hogy ha azt akarod, hogy a tükörképed mosolyogjon, akkor először neked kellene a tükörre mosolyognod. Mire ő ezt válaszolhatná: „Ameddig nincs okom rá, hogy mosolyogjak, addig nem fogok, vagyis majd, ha a tükör mosolyog, akkor mosolygok én is.”
Nyilvánvalóan az gondolhatnánk, hogy ennek az embernek elment az esze. Nos, az nem ugyanolyan ostobaság-e, hogy rengeteg ember soha nem változtatja meg az élethez való hozzáállását? Boldogok szeretnének lenni, de a körülményeiket okolják azért, mert nem boldogok. Mindig mindent változás nélkül, ugyanúgy tesznek , és arra várnak, hogy az élet produkáljon valamit, amitől majd boldogok lehetnek. Hogyan várhatjuk, hogy a kozmikus tükör nagyszerű életet sugározzon vissza, ha a mi tudatunk nem nagyszerűséget sugároz?
A legtöbb ember hallott már az „arany szabályról”, és egyet is ért vele. De még nem kezdte el az életében alkalmazni. Ők azok, akik arra várnak, hogy jól bánjanak velük, akkor majd ők is jók lesznek. Előbb arra várnak, hogy az élet bánjon velük jól, mielőtt magukból boldogságot sugároznának ki.
Egyszerű ez. Mindaddig, amíg ugyanazt tesszük, vagyis nem változtatunk az élethez való hozzáállásunkon, addig az életünk nem fog megváltozni. Ha azt akarjuk, hogy megváltozzon az életünk, először nekünk kell megváltoznunk. Csak miután új képet sugárzunk ki magunkról, azután várhatjuk azt, hogy a kozmikus tükör a megváltozott képet sugározza vissza.
Ha őszintén tekintünk a világra, akkor azt láthatjuk, hogy a legtöbb ember ebbe az ostoba csapdába került, és arra vár, hogy a világ változzon meg, anélkül, hogy ők bármit is tennének saját maguk megváltoztatásáért. Azonban az igaz szellemi tanítások üzenete, és az önfejlesztő tanítások, valamint a pszichológia is azt állítják, hogy az életet más hozzáállással is megközelíthetjük.
Bármilyen nehéz helyzetben is vagyunk, mindig van lehetőségünk valamin javítani . Úgy tűnhet, hogy a körülmények rabjai lettünk, amelyek fölött nincs hatalmunk, és valóban sok esetben nincs azonnali lehetőségünk a körülmények megváltoztatására. Azonban soha nincs olyan helyzet, amelyben ne lenne esélyünk valamilyen módon változtatni.
Most jutottunk el a következő hazugsághoz, amelyet elhitettek velünk. Ez a hazugság ugyanarról a tőről fakad, mint a másik, vagyis hogy a boldogság a külső körülmények következménye. Azt állítja, hogy az, ahogy magunkat legbelül érezzük, a külső körülményektől függ. Azt állítja, hogy az elménk egy olyan ház, amelynek ajtaján nincsen zár, ezért ha odakint bármi történik, az automatikusan azt is meg fogja határozni , hogy odabenn boldognak vagy boldogtalannak érezzük magunkat.

Azok akarják, hogy ezt elhiggyük, akik irányítani szeretnének bennünket. Ők azok, akik nem szeretnék, hogy kiderüljön az igazság, mely szerint az elménk csak addig védtelen, ameddig hagyjuk, hogy mások döntsenek helyettünk. Ők nem akarják, hogy tudjunk róla, hogy másképpen is megközelíthetjük a kérdést. Vagyis, ha tudatában vagyunk annak, hogy a világmindenség egy tükör, akkor tudatában vagyunk annak is, hogy ha meg akarjuk változtatni a külső körülményeinket, akkor a tudatunkon kell változtatnunk. Ahelyett, hogy a körülmények rabszolgái lennénk, lehetőségünk van átvenni az irányítást a belső körülményeink, az elménk felett. Ahhoz azonban, hogy ezt eredményesen tudjuk megtenni, fontos, hogy értsük az élet matematikáját.
8. Értsük meg az élet matematikáját!
A boldogság belső állapot, élmény, amelyet az elménkben élünk meg. Ha a döntéseinket nem tudatosan hozzuk meg, akkor nem vagyunk hajlandóak átvenni a döntéseink jogát, vagyis visszautasítjuk a lehetőségét, hogy a saját elménk urai legyünk. Ha az ajtót nyitva hagyjuk, akkor bárki, akár agresszív szándékkal bejöhet, és átveheti az elménk, vagyis az életélményünk feletti uralmat. Pedig megvan az a lehetőségünk, hogy felismerjük, hogy dönthetünk úgy, hogy átvesszük a felelősséget, és mi leszünk az elménk őrei.

A tudatos döntéseinkkel mi szűrhetjük meg azt, hogy mit engedünk az elménkbe. Megtanulható, hogy hogyan irányítsuk az elménk működését. Így az is felismerhető, hogy a belső és külső körülmények között nincs egyenes összefüggés. Nem szükségesek elviselhetetlen külső körülmények ahhoz, hogy automatikusan boldogtalanná tegyenek bennünket. Éppen ellenkezőleg, lehetünk boldogok minden külső körülmény ellenére. Valójában nem lehetünk mindaddig tökéletesen boldogok, amíg a boldogságunk bármilyen kis mértékben is a külső körülmények függvénye.
Ennek az állapotnak az eléréséhez fel kell ismernünk, hogy egy védelmi rendszer található az elménk és a külső körülményeink között. Az őrök mi saját magunk vagyunk, ha felelősen tudatos döntéseket hozunk. A felelősség teljes körű felvállalásához alapvetően tudnunk kell azt, hogy a boldogságunk vagy boldogtalanságunk okai nem a külső körülményekben keresendőek, hanem abban, ahogyan szembenézünk ezekkel a körülményekkel.
A boldogság belső élmény, amelyet az elménk azáltal befolyásol, hogy miként éljük meg az életélményeinket. Minden helyzet, amelybe bele kerülünk, két féle módon befolyásolja az élmény megélését:
* Az aktuális fizikai körülmények függvényében,
* Az elménkben lejátszódó folyamatok függvényébe
Az életben vannak olyan események, amelyek nem érintenek bennünket, és vannak a saját életélményeink, amelyeket az elménk segítségével élünk meg. A helyzetet az teszi kellemessé vagy kellemetlenné, ahogyan megéljük. A szenvedés az elménk egyik állapota ugyanúgy, mint a boldogság. Minket, embereket, általában arra neveltek, hogy ha valami kellemetlen dolog történik, akkor rosszul kell magunkat éreznünk, nincs más választásunk. Ez hazugság, és minden igaz szellemi tanító azt tanítja, hogy megtanulható az, hogy miként reagáljunk.
Az életünk irányításának a kulcsa ott kezdődik, hogy az életélményeinket elkezdjük alakítani. A világ csak akkor fog ránk mosolyogni, ha először mi mosolygunk a világra. Ehhez azonban értenünk kell az élet egyenletét. A legtöbb ember úgy nőtt fel, hogy számára az élet matematikája ez:
külső körülményeink + környezetünkben lévő emberek = életélményünk
Valójában az egyenlőség így néz ki:
külső körülményeink + környezetünkben lévő emberek + hozzáállásunk (belső körülményeink) = életélményünk
Ha ezt megértettük, akkor rájöhetünk arra is , hogy mivel kezdjük el az életünkben a változtatást.
Hogy mi teszi az életünket vidám utazássá vagy küzdelemmé, az az egyenlőségjeltől jobbra helyezkedik el. A matematikai egyenlőség eredményének megváltoztatásához elég egy tényezőt megváltoztatni. Például:
2 + 4 + 2 = 8
Az egyenlőség megváltoztatható, ha az egyenlőség jel előtti számok egyikét megváltoztatjuk.
2 + 4 + 10 = 16

Könnyen belátható, hogy a külső körülményeinket, és a környezetünkben lévő embereket nem mindig változtathatjuk meg, legalább is nem rövidtávon, de mindig van lehetőségünk arra, hogy a hozzáállásunkon változtassunk. Ha változtatunk, két dolog történik:
* Az életélményünk megváltozik. Ha majd többet tudunk az életről és önmagunkról, akkor mindent más fényben látunk. A jelenlegi tudásunk, hitünk korlátot képez ez elménk körül. A korlátok közül kinézve, igen behatárolt küzdelemnek tűnik az életünk. Ha kilépünk saját tudatunk korlátai mögül, akkor minden mélyebb értelmet nyer, és az élet biztatóbbnak tűnik. Ha ez nem tűnik hihetőnek, akkor nézzük meg azoknak az életét, akik hihetetlen nehézségek között élnek, de a pozitív hozzáállásuk miatt sokkal nyugodtabban kezelik a helyzetüket.
* A külső körülményeink megváltoznak. A világegyetem azt sugározza vissza, amit mi sugárzunk ki magunkból, ez a törvény. Ha megváltoztatjuk azt, amit mi magunk sugárzunk ki, akkor egy időn belül a kozmikus tükör egy más valóságot sugároz majd vissza ránk. Van egy kis késleltetési idő, amely bizonyos esetekben védelemként szolgál, így a pozitív választ is késik valamennyit. Ennek magyarázatára később kerül sor. Következetességre azonban szükségünk lesz. A ti béketűréstek által nyeritek meg lelketeket.

Ezt az igazságot az elménk nem hajlandó elfogadni, bár ez olyan igazság, amelyet az igaz szellemi tanítók többféle módon már régóta tanítanak. Nevezhetjük az élet titkának is.
Hozzászólások
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Értékelés
Csak regisztrált tagok értékelhetnek

Jelentkezz be vagy regisztrálj

Még nem értékelték
Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó



Még nem regisztráltál?
Regisztráció

Elfelejtetted jelszavad?
Új jelszó kérése
Instant Messenger

Csevegő