Navigáció
· Fõoldal
· Napló
· GyIK
· Fórum
· Linkek
· Hírkategóriák
· Kapcsolatfelvétel
· Keresés
· Pálos kolostorok
· Rólunk
· Feliratkozás hírlevélre
· Event Calendar
Felhasználók
· Online vendégek: 1

· Online tagok: 0

· Regisztráltak: 12,465
· Legújabb tag: Murakbino
Online Statisztika


Látogatók ma: 859

Utolsó 24 órában: 
























Magyarok, táltosok, pálosok, magosok....III.rész
Szerető szívvel átölellek kedves, Özséb vagyok.
Újra egy üzenetet szeretnék átadni neked, amit megkérlek adj tovább és terjeszd.
- Jöjj kedves, elvezetlek egy helyre ahol még nem jártál.
Újra a Pilis alatt meghúzódó barlangrendszerben vagyunk, de ez más mint múltkor…
Keskeny folyosó…., sötétség borul ránk, lábunk alatt száraz gallyak roppannak, hideg és nyirkos a levegő….
- Új Rend alakult, - mondta az öreg ahogy előttem lépked.
A lehető legtermészetesebb hangsúllyal mondja, mintha csak arról beszélne, hogy kék az ég és süt a nap.
- Menjünk beljebb, - int felém a kezével, - de pszt, - ujját a szája elé teszi, és parancsolóan rám tekint.
Egy pillanatra megdermedt a levegő, mintha az idő folyása is megállt volna.
Keresztet vetett maga elé és belép a kitágult barlangterembe.
Nem tudom megkülönböztetni melyik a valóság, - túl élőnek tűnik minden.
Lángoló, pattogó tűz középen, amit emberek ülnek körbe. Meleg, békés hangulat.
Számtalan szempár szegeződik rám, aztán bólintanak és helyet mutatnak.
Én is letelepedem a tűz mellé.
- Megjöttél gyermek?
- Már vártunk rád, - késtél!
- Még nem tudtad felvenni a Rendet!
- Ti, akik ott együtt éltek, még egyikőtök sem tudta teljes egészében felvenni a Rendet!
Az egyik öreg, bajszát megpödörte, pipájából szippantott egyet és mellé köpött.
- A fene esne bele, - már ez sem az igazi.
Aztán rám nézett és a legnagyobb természetességgel folytatta.
- Ti, akik itt éltek és magyarnak mondjátok magatokat, most egy Új Rendbe léptettek, de aktiválni kell a kódokat!
Az idő itt van és most van, és lesz két nap múlva!
Új kaput nyithattok, új valóságot alkothattok!
Zsebéből elővesz egy gyűrűt, két ujja közé fogja.
- Látod ez a kör a végtelenség jele, magába zárja a Világmindenséget.
Végtelen áramláson megy keresztül, és végtelen áramlás folyik keresztül rajta.
Ti magyar népek is így vagytok ezzel.
Végtelenségből jöttetek és a felé tartotok.
Hirtelen felállt, fölém magaslik, nagy lapát tenyerét a fejem tetejére nyomja…
- A múltat és a jövendőt gondozzátok, hazátokat el nem hagyhatjátok!
A Krisztusi kódokat most veszítek fel.
Krisztusban, Krisztus sorsú nemzetté váltatok, nagyot alkottatok!
De tovább kell folytatni a lélek művelését, nem lehet abbahagyni, mert most Új Jövendőt írhattok!
Teljesedjen ki az áldás bennetek, - mondta egy férfi, aki akkoron ott a múltban, ott a régben ősi történelmet írt.
Ő most újra visszatér közétek és Új Történelmet ír! Léte még kicsiny, megszületni kél, de annál nagyobb az áldozat amellyel megtér..., e földi létbe tér.
Ő lesz a ti királyotok, vezíretek, ő lesz az aki EGYSÉGET ír!
Egységes Rend lesz és Alkotmány!
Hosszú az út amely elvezet odáig, de ha ráléptek az igaz útra semmi nem jelenthet akadályt!
Fejem már megfájdult a keze nyomásától, mikor hirtelen elengedte.
Felsóhajtottam, elemi erővel tört fel belőlem a sóhaj, - mintha valamitől megszabadított volna, óriási megkönnyebbülést éreztem.
Arrébb lépett, - Hogy vagy gyermek? – intézte a kérdést felém.
- Megkönnyebbültem, - vallottam be őszintén.
- Azt elhiszem, - kacagott…
- Hisz mind ki ebbe a Rendbe tartoztok, óriási nyomásnak vagytok kitéve.
Átok – átokról szállt reátok, nemzetségeken át hordoztátok!
Az átok-láncolat most végett ért!
Ti, akik a jövendőt gondozzátok és a múltban éltetek, ezzel terheltettetek.
De az idő itt van, most van a szabadulásra, a feloldásra!
Nemzedékeken át hurcoltátok és adtátok tovább, generációról generációra.
Ez itt és most végett ért !!!
- Kérd az Ország, a magyarság EGYSÉGES feloldozását!
- Már megtettem, - szóltam.
- Napokon belül beteljesedik az áldás bennetek és elindul egy olyan folyamat, amelyet most még csak a színfalak mögött láthattok!
Beteljesedik a jövendő, áldott lesz e nép, hisz megtér.
Hirtelen a tűz pattogását, a dobok zengése nyomja el….
Az Ősök a tűz mellől felállnak, - intenek, álljak fel én is.
Dobot adnak a kezembe, a dobszó egy ütemben hangzik…..
Megjelennek a VÉDŐ SZELLEMEK,….. és akkor fellobban a láng,…magasra hág…..
A jövő Örök Fényben lobog,….. Sólyom röpül közénk,…..
- Mutasd az utat, hogy újra útra kélhessünk, sorsunkat beteljesítsük!!!
A Sólyom rárepül a kezemre, ….Egy jövőt mutat, melyet az Aranykor ígér…
Áldás, Békesség, Egység!
Áldás, Békesség, Egység!
Áldás, Békesség, Remény, mely visszatér!
Ámen.
(2008. december 10.)
Feketéné Lendvai Katalin
Hozzászólások
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Értékelés
Csak regisztrált tagok értékelhetnek

Jelentkezz be vagy regisztrálj

Még nem értékelték
Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó



Még nem regisztráltál?
Regisztráció

Elfelejtetted jelszavad?
Új jelszó kérése
Instant Messenger

Csevegő