Navigáció
· Fõoldal
· Napló
· GyIK
· Fórum
· Linkek
· Hírkategóriák
· Kapcsolatfelvétel
· Keresés
· Pálos kolostorok
· Rólunk
· Feliratkozás hírlevélre
· Event Calendar
Felhasználók
· Online vendégek: 2

· Online tagok: 0

· Regisztráltak: 12,465
· Legújabb tag: Murakbino
Online Statisztika


Látogatók ma: 909

Utolsó 24 órában: 
























Jézus a 'magyarok' Szent Sólyom városában feszíttetett meg...
Jézus a 'magyarok' Szent Sólyom városában feszíttetett meg...

Hogy Mária, Jézus anyja magyar volt-e - valószínűsíthető, de nem eldöntött vita.
Mindenesetre amellett, hogy Szt. István királyunk Máriának ajánlotta fel országát, szerte a világon Magyarországot általában nem így hívták a Turul dinasztiák korában (az Árpád-házi utólagos hazugság), hanem Regnum Marianumnak. Még különösebb: Mária országának egyetlen külső területe volt 700 éven keresztül folytatólagosan: 1218-1918-ig, és ez éppen Jézus megfeszítésének a városa; amit ma héberre úgy ferdítenek: Jeruzsálem.

II.Andrásnak köszönhetjük (két szentté avatott lányán és a magyar föld védelmén felül - Aranybulla) a címet, melyet keresztes hadjárata alkalmával érdemelt ki: a mindenkori magyar király Jeruzsálem örökös királya. Mivel a pápa kiátkozta, /mert András nem volt hajlandó az első nyertes csatája után többet vívni az ott felismert és általa 'rokon népnek' tartott ellenséggel, csak Jeruzsálem lakói választhatták meg királyuknak, még ha egyik bizánci felmenője már elnyerte ezt a címet korábban.

Érdemes ismernünk Jeruzsálem múltját és eredeti nevét/lentebb: Idézetek a 'Biblia Enciklopédiából',Josephus Flavius ókori zsidó történetírótól,Firdauszi: SáhNáme (Királyok Könyve) -ből, Herodotosztól,Metafizikai Bibliai Szótárból, a Zsidó Lexikonból, dr. Zakar András: A sumer hitvilág és a biblia művéből.

Jézus származásával szemben viszont vitán felüli tény - legfeljebb nem hangoztatott - (a zsidók ókori történetírója Flavius és mai történészek között is), hogy a hely, ahol Jézus élt és meghalt értünk; előzőleg 'magyar' volt - a várost, ahol megfeszítették; a 'magyarok' alapították.

Az idézőjelet azért használom, mert nem így nevezték és nevezik ezt az alkotó népet, hanem Egyiptomban hyksosnak, a görögök szkítának (scytha). Igaz; azért a magyar elnevezés sem hiányzik az ÓEgyiptomról készült első térképen: a Sínai félsziget=Szitia, ezen belül a Matkat vidékén arab felirattal: quady magharah (magyarok völgye?)

Hogy van-e közünk az elismerten ragozó nyelvet beszélő szkítákhoz? - Nem kérdés. Az összes krónikánk szittya eredetről származtatja a magyarságot.Csak nem kérdőjelezzük meg szüleink szavahihetőségét velünk szemben? Akkor ne feltételezzük ezt az ő szüleikről sem, meg az ő szüleik szüleiről sem - eljutva népünk régi tudatáig és krónikásainkig.

A palesztínai letelepedés gondolata és vágya ősi a zsidó népben, bár maga a Zsidó Lexikon /1929/ is beismeri, hogy a mai Izraelnek nem a zsidók, hanem a szumírok az őslakói:
'Erec Jiszróel, Palesztina héber neve, szó szerint: Izráel országa. Történetének rövid áttekintése a következő: Az időszámítás előtt (1) való 4000-3000 táján szumírok és akkádok lakják, 2600 táján a szumírok meghódítják Szíriát.' /237.old./

Igaz, hogy 1929-ben a Zsidó Lexikon még írhatott a szumírokról, mert a szerkesztőség nem tudhatta, hogy két-három évtized múlva kiderül: a szumírok nem szemiták, hanem a szemiták legyőzött áldozatai.

A zsidók ma azonban ezt már tudják s eszerint cselekednek. A szumírok után ugyanis szkíták (szittyák) találhatók a mai Palesztina területén.

A későbbi Juda-t (Palesztína zsidók uralta területe) előtte Kos-nak nevezték, míg Jeruzsálem eredeti neve Urusolyma, majd Nagy Sándor után Hierosolyma és csak az ariánus keresztények visszaszorítása utáni időben lett Jeruzsálem.

Dr. Zakar András pápai prelátus és szumirológus írja ‘A sumér hitvilág és a Biblia' 113. oldalán, Ijjas Antal püspök ‘Jézus élete' (1970) c. művére hivatkozva:

'Erről érdekes részleteket közöl Ijjas Antal legújabb munkájában. Az 1968. évi jeruzsálemi ásatások során a várfal felszín alatti részén, zsidó régészek szkíta rovásfeliratokat találtak. Ekkor azonban a kutatóárkokat sietve visszatemették.'

'Azt a területet abban az időben homogén turáni népek laktak a Biblia Enciklopédia szerint is, melyben a Jebezeusokat és hittitakat 'turániaknak' mondja.

A Kr. e. 3.800-ban alapitott Urusolymot az Egyiptombol kivonulo hikszoszok Urusolyma néven erőddé alakítottak, írja Flavius. (hikszosz = hys-Kos, gis-KUS; királyi szittyák, Kosiak.) Az eredeti SOLYMA elé Nagy Sándor idejében írták a 'Hiero' (szent) nevet, úgy lett belőle Hierosolyma s abból Jeruzsálem.
Hogy a zsidók hogyan kerültek a mai Izrael (Palesztina) 'ígéret földjére', arra ismét Zakar prelátus vet fényt ugyanazon a helyen:
'Valószínű, hogy a hikszoszok (szkíták) Egyiptomra mért súlyos csapásai tették lehetővé a zsidó nép Egyiptomból való kimenekülését és az elpusztított városokban talált aranytárgyak magukkal vitelét. Ezt a lovas szittya népet követték, azután a zsidók a pusztai vándorlásuk után Kánaánba is, ahol már addig a szittyák jól berendezkedtek, városokat építettek. Hogy miképpen irtották ki fokozatosan a zsidók a szittyákat, arról elég bőséges adatokat közölnek a szentírás könyvei.'

Ez egyúttal arra is magyarázatot ad, hogy miért kellett a zsidóknak teljes negyven éven át vándorolniuk a pusztában, amikor a távolság Kairótól Jeruzsálemig légvonalban mindössze 430 kilométer. Bujkáltak. Egyrészt a szittyák elől, másrészt a nyomukban.

A ma annyira eltorzított nevű 'Jeruzsálem' szittya eredete is napvilágossá válik Zakar prelátus következő okfejtése alapján:
'J. Fitzgerald Lee (2) és többen, Josephus Flavius, Plutarchos és Eusebius nyomán úgy vélik, hogy a hikszoszok a Nilus alsó táján, Avaris városa körül éltek, amíg Amenophis fáraóval össze nem ütköztek. A fáraó előbb kitért és Étiópiába húzódott hatalmas seregével. A hikszoszok azután elhagyták Egyiptomot és Jeruzsálem vidékén telepedtek le.

George Adam Smith (3) szerint Josephus, aki az ő hellenista módján állandóan a Hierosolyma formát használja, azt többször Solyma alakból származtatja, elvégre neki jobban kellett tudnia. Ez pedig Melkizedek Sáleme. Görög írók már használták ezt a formát.

Idézi azután Cholerilos görög költőt, aki szerinte a Kr.e.V. században beszélt a judeai hegyvidékről, mint a ‘Solymai hegyekről', Maneto pedig szól a zsidókról, akik szintén elhagyták Egyiptomot, mint előbb a solymaiak. Azonosítani szokták ezt a nevet a Homérosnál található Lycian Solymival is. '
Maga Josephus Flavius ezt mondja: ‘a városnak régen Solyma volt a neve.' Ezek után nem nehéz összefüggést találni a lovas kultúrájú fémműves szkíták (szittyák) Szent Sólyom tisztelete (számos egyiptomi emlék ábrázolja) s ennek Kánaánba átültetett fővárosa a későbbi Szent Sólyom -- Hierosolyma között.' (Görög nyelven 'hierosz' = 'szent')

A hikszoszok ragozó nyelven beszéltek. A Dél-Kanaáni Juda törzs lakterületét Kr. e. 600-ig KOS-nak nevezték...Jebuzeusok, hittiták, a Harant alapító Hurok, ragozó nyelvet beszéltek, turániak voltak a James Biblia magyarázó szótára szerint is. A Kanaánban is járt Herodotos aki Kr.e. 445-ben az athéni tanács előtt fölolvasta történetírását, nem említi a zsidókat.'

Sába királynője = Csaba királynője? (a szemita nyelvben nincsen 'cs' hang.

'Firduzi írja a Shah-Namaban, hogy a 'turániak szőnyegeikbe félholdat és kosfejet szőnek, díszmenetekben pedig kék zászlókat visznek, melyet a félhold ékesít és fejedelmük trónjának lábait is KOS-fejek díszítik', csakúgy, mint némelyik fáraó trónszékét. Az államalkotó kosiak településeiknek 'mindenütt KOS vagy HOVILAG nevet adtak. Ahany ilyen KOS, KUS vagy HAVILAH-t találunk a bibliai földrajzban, mindenütt ott találjuk a CSABA nevű fővárost is', éspedig Szudántól Tibetig vagy Amerikáig. 'Azonban a szemiták, mivel nyelvük a 'cs' hangot nem ismeri, SABA-nak vagy SEBA-nak irnak. Az egyik havilah fővárosa BIRES SEBA (Beershiba) nevet visel ami Csaba Fiat jelent, nem , mint a teológusok hinni akarjak'. A Metafizikai Biblia Szótár szerint KOSI királyok uralkodtak Mezopotámiában is.

Dávid Urusolymat nehéz harcok árán csak Kr.e. 1047-ben foglalta el és a szent varost fővarosává tette. Kr. e. 1043-ban a frigyládájukat is odaviteti Kirjeth-jearimbol. A Sion-hegyi Araunahi szérűskertben templomépítést tervez de a következö évben Kr.e. 1017-ben hetven éves korában meghalt.

Urusolyma elfoglalása után Dávid kegyelettel adózott és áldozott a jebuzita papkirálynak.'
Ezzel a mondattal probléma van. Ha a jebuzitákat igázta le Dávid, akkor miért áldozott utána a papkirályuknak? Nyilván nem a leigázás után, hanem előtte történt az adózás és az áldozat. Ezt valószínűsíti a sémi népek hatalomátvételeinek módszerei a különböző korokban.

A sumerekhez (ez is hamis név, őket sem így hívták, hanem kngr-eknek, a magánhangzókat nem ismerjük, de elvileg lehet k=h hungar is) beszivárogtak, fölvették a kultúrájukat, majd mikor elegen voltak, akkor leigázták őket (akkádok). Egyiptomban is így szerezték meg a trónt, és Magyarország is majdnem erre a sorsra jutott a Galíciából beszivárgottakkal 1919-ben.

A zsidók eleinktől vették át az ősi napkultuszos papkirályságot, a sion-t (cion-t)!

'Közben Dávid is papságot állított. A Zadokiták monopolizálták az urusolymai papságot, mely egyesítette a királyi és főpapi méltóságot mely szembekerült a levitákkal. Babylonba hurcolásuk után a Levita Papság megszerezte a teljes hatalmat.

A jebuziták ősi napkultuszos papkiralyságát Dávid azonnal önmagara alkalmazta. Átvette a SION (ZION v. CION) teljes kultuszát, amelyet a habiruk (héberek) addig nem ismertek, mert a SION -féle kultuszt nem találtak a héber région fallal kerített városaiban.

Végül Zakar prelátus megállapítja:
'A szittyák után a kánaánita népek is folytatták Jeruzsálemben a Nap tiszteletét, sokáig még párhuzamosan a zsidó istentisztelettel is.'
Ezért találtak 1968-ban szittya ékírásos feliratokat Jeruzsálemben és ezért kellett azokat a mai zsidóknak sietve újra betemetniök... A tény azonban áll: a zsidók nem eredeti lakói a mai Izraelnek. Ugyanakkor ez fényt derít arra is, hogy a magyarok miért tartották a sólymot mindig olyan nagy becsben és miért volt a sólyomvadászat már a honfoglalás előtt is egyik jellegzetes nemzeti sportunk. Szittya őseinktől maradt ránk.

A későbbi évszázadok folyamán szórványos kísérletet látunk a zsidók részéről a Palesztinában való újra letelepedésre. A Zsidó Lexikon szerint:
'... már a 7. században egy Benjamin nevű zsidó Egyiptomban 30 ezer főnyi zsidó sereget szervezett és Chosroes perzsa királlyal szövetkezve meghódította Palesztina nagy részét, amelyet 14 évig tartott uralma alatt. Az utolsó fegyveres próbálkozás Palesztina visszafoglalására a 8. században történt, amikor Abu Issa perzsa zsidó indított mozgalmat a mezopotámiai és szíriai zsidóság között, mely mozgalom azonban véres kudarccal végződött.'

Ezek után évszázadokig nem történt semmi. A Zsidó Lexikon beismeri, hogy a 13. században Jeruzsálemnek mindössze - írd és mondd - kettő darab zsidó lakosa volt:
'Már a 13. században látunk Palesztina-mozgalmakat és kolonizációs törekvéseket, amelyek közt legeredményesebb Nachmanidesz rabbié, akinek lelkes felhívására az addig két zsidó lakosú Jeruzsálembe rövid három év alatt 2000-en telepedtek le.'

Több sikertelen vagy kisebb jelentőségű vállalkozás következett, mint például a 16. században David Reubeni akciója, akit még VII. Kelemen pápa is fogadott, de végül is a spanyol inkvizíció börtönében fejezte be életét 1535 után.

Dávid a szisztémát habiru (=kavart) használatra alakította. Központosította a királyi és egyházi hatalmat, a Sion-Cion-i istentiszteletet a királyt állította a középpontba, aki többé nemcsak hivatalnok hanem az Isten és nemzet közötti kapcsolat közvetítője is. A korábbi időkben Sechemben és máshol az Isten és nép között a törzsfők közvetítettek. Ezt tanulta el Mózes a kenita (= turáni - James Biblia) Jethrotól.

A jebuzita kultusz vagyis hatalom központositás átvételével David uj istentiszteleti formát adott a zsidóknak. Yahwet tette az istenségek fölé. Yahweh a világteremtő, a nemzetek ura, királyságok alapítója és Sion/Cion a választott király, a fölkent Dávid széke. Yahveh is a Zionon trónolt és az ö királya Dávid a jobb keze felől ült. A jebuzitai papkirályság törvényeinek és szokásainak héberre korcsosítása megengedte Dávidnak, hogy egy sereg első- és másodlagos feleséget tarthasson (Sámuel 2. K. 5:10) és legkéjesebb kalkulációja a turáni hittita Urias agyon verettetése volt, hogy gyönyörű feleségét megerőszakolhassa..Dávid egyik fia, a hittita Bethsabától született Salamon volt a zsidóság legbölcsebb uralkodója. A szenvedélyben apjára ütő Salamon...több, mint egyezer ágyast tartott.

Az ősturáni jebuzeusok ősi hitvilágának és államrendszerének elzsidósitása után a Szent Város Urusolyma és Dávid a vart Messiás prototípusa lett
...ilyenformán a nép a későbbi időkben a Dávid-házból várta a megváltó jövetelét.

forrás:internet
Hozzászólások
#1 | 9323 - április 02 2011 18:16:59
Köszönöm Vince, és internet!
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Értékelés
Csak regisztrált tagok értékelhetnek

Jelentkezz be vagy regisztrálj

Még nem értékelték
Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó



Még nem regisztráltál?
Regisztráció

Elfelejtetted jelszavad?
Új jelszó kérése
Instant Messenger

Csevegő