Navigáció
· Fõoldal
· Napló
· GyIK
· Fórum
· Linkek
· Hírkategóriák
· Kapcsolatfelvétel
· Keresés
· Pálos kolostorok
· Rólunk
· Feliratkozás hírlevélre
· Event Calendar
Felhasználók
· Online vendégek: 9

· Online tagok: 0

· Regisztráltak: 12,485
· Legújabb tag: Murakbino
Online Statisztika


Látogatók ma: 6091

Utolsó 24 órában: 
























Hol volt a Pálosok első, Szentkereszt kolostora?



Letöltés



Kőbe zárt szent üzenet

Zarándoklás a titokzatos szántói kőhöz

A szántói emberek meghittebb, bizalmasabb kapcsolatban élnek a kövekkel, mint más települések lakói. Ez nem is csoda, hiszen falujuk fölé a Dunántúl legmagasabb hegyének csúcsa magasodik. Ez a hatalmas kőrengeteg óhatatlanul is tiszteletet kelt az emberben, s biztonságérzetet is: egy biztos, el nem mozdítható pontot a világban, amihez igazodni lehet, ami menedéket nyújt. Tán ez is az oka annak, hogy évezredek óta kedvelt lakóhely ez a táj. Az utolsó jégkorszak idején már megjelent itt a vadászó-gyűjtögető ősember. Táborainak nyomát a hegyen az ún. kőfülkék őrzik, melyekből kőpengék, kőkaparók kerültek elő. Később jelentős kelta kultúra virágzott itt. A római korban a hegy aljában húzódott az Aquincumot Brigetióval összekötő hadiút, az út forgalmát őrtorony vigyázta. (Tavaly egy svéd régészcsoport egy római villa falmaradványait ásta ki a Kálvária közelében, az ásatások az idén is folytatódnak.) Avar- és honfoglalás kori leletek is bőven kerültek elő. A XIII. században - a középkori források szerint - Szántó közelében épült meg a ,,Szentkereszt" pálos kolostor. Az öregtemetőben két évvel ezelőtt végzett ásatások során kora középkori romokra bukkantak - nem elképzelhetetlen, hogy magára a Boldog Özséb általa alapított kolostor maradványaira.A minden bizonnyal eddig legérdekesebb históriai lelet is innen került elő a földből. A millennium évében, szeptember 23-án Boldog Özséb emlékére szentmisét tartott a régi temetőben Takács Nándor püspök és Árva Vince atya, a pálos rend történetének jeles kutatója. Az ünnepre rendbe hozták a temető fáktól, bokroktól elvadult részét, a megtisztított terepet géppel egyengetve el. A markoló kanala kifordított egy régi követ, amit ideiglenesen a néhány tucat méterre lévő Községháza udvarán helyeztek el. A kövön rögtön látszott, hogy Szántónak nem az 1702-től (a szlovák betelepüléstől) számítható mostani kultúrájából való. Szőnyi József polgármester minél tovább nézegette a követ, annál szebbnek, értékesebbnek érezte, ezért a Községháza biztonságos pincében helyezte el, gondosan bebugyolálva.Persze, nem tudta, de nem is akarta eldugni a világ szeme elől. Tudósokat hívott - régészeket, muzeológusokat, művészettörténészeket -, hogy megállapítsák a kő eredetét és megfejtsék üzenetét. Jöttek, állapítottak és fejtettek is: de a vélemények ingadozóak és egymással sokszor szöges ellentétben lévők voltak. A tudósok nyomán újságírók érkeztek. S a média hamar felkapta a rejtélyes követ. Valóságos zarándokhellyé vált a polgármester szobája, ahová időközben fölkerült a kő. Mindenki kíváncsi volt a több évszázados (egyesek szerint évezredes) kőre.Április végén festés volt a Községházán - ezért a polgármester ideiglenesen hazavitte magához a követ, hogy ne érje semmi kár. Május 1-jén azután kénytelen volt kitenni a követ házának udvarára, mert a szobában már nem fértek el a látogatók. Aznap legalább 50 autó állt meg a ház előtt.Sokan misztikus, varázsos erőt tulajdonítanak a kőnek, s máris lábra keltek legendák különös, megmagyarázhatatlan jelenségekről a kővel kapcsolatban. Például az egyik fotósnak tönkrement polaroid fényképezőgépe, amint a követ lefotózta, vagy hogy az egyik televíziós forgatócsoport tagjainak megfájdult a feje a kő közelében.Nem áll hozzám közel a misztika világa, ám a kíváncsiság természetesen engem se hagyott nyugodni - főleg miután a polgármester néhány megjelent cikk másolatát elküldte nekem -, magam is elzarándokoltam - hegyi-kerékpárom nyergében - Szántóra egy borús június végi napon.Alig tolom be sáros kerékpáromat a Községháza udvarára, rögtön rám köszön egy ember, aki az udvar füvét nyírja, s megkérdezi, mi járatban vagyok.

- A polgármester urat keresem! - válaszolom szavaimat vörösvári beidegződéssel megválogatva.

- Bent van a Jóska, de vannak nála, egy kicsit várni kell - mondja egyszerűen, majd akárhogy szabadkozom, segít nekem, hogy megszabadítsam kerékpáromat a rárakódott vastag sárrétegtől...

Munka közben kiderül, hogy segítőtársam nem más, mint Szlávik János, az az ember, aki először vette észre a híres követ, s szólt a polgármesternek...

Később - amíg az interjúra várok - elsétálok a néhány méterre lévő régi temetőbe, a kő lelőhelyére. A szanaszét lévő régi kövek között, egy újonnan állított színes fakereszt uralja most a sírkertet, Boldog Özséb tiszteletére emelték a tavalyi ünnepségen.

Oda- és visszafelé több helyivel is találkozom. Kezdetben csodálkozom, hogy előreköszönnek, pedig nem ismerhetnek engem, aztán ráeszmélek - persze, ez egy kis falu, itt mások a szokások, jobban érződik a közösség tűzhely melege, még az idegent is jobban tisztelik - és attól fogva én köszönök előre.

Szőnyi József széles mosollyal fogad, s kezet nyújt. Hatalmas munkás tenyerében szinte elvész a kezem. Szükség is volt azokra a tenyerekre fiatalabb korában, amikor még mészégetőként kereste a kenyerét - ki tudja, hány ezer tonna követ mozgatva meg. (Így égettem meszet címmel könyvet is írt régi mesterségéről.) Most falujának polgármestere, helytörténeti kutatója, krónikása, fotósa. Kőtől kőig ível a sorsa.

Belépek a polgármester szobájába. A falon körben az általa készített fotók az itt élő emberekről. Kitűnő portrék. Őszinték. Kifejezőek. Jó lenne egyszer albumban is megjelentetni őket.

A kő egy egyszerű, alacsony vitrinben a szoba egyik sarkában. Kulccsal nyílik a méretre készített ablakos doboz. A polgármester, a kő féltő őre, kinyitja, és mind a ketten szinte áhítattal hajolunk fölébe.

,,Sokan vizsgálták már ezt a követ, de kézzel fogható tudományos eredmény vajmi kevés született - mondja Szőnyi József. - Pedig én szeretném, ha korrekt tudományos válaszokat tudnánk adni, ha végre állást foglalna a tudomány, s nem hajolna el a történet kizárólag a misztika irányába. Egyedül anyagának származását sikerült egyértelműen meghatároznia dr. Nemecz Ernőnek, a veszprémi egyetem professzorának. Vizsgálatai szerint a kő egész biztosan a környező hegyekből származik. Ezek után én mintákat vettem, és kiderítettem, hogy a Hosszú-hegy keleti oldalában található homokkővel egyezik meg az anyaga. Alig tudunk azonban valamit arról, melyik korban faraghatták ki és mi volt a funkciója. A vélemények igen eltérőek. A tetején és az alján lévő vésett foglalat okán, én hajlok arra, hogy azt gondoljam, ez a kő valaminek a része lehetett. Talán éppen annak a középkori épületnek, amelynek nyomaira két éve bukkantunk a régi temetőben. A magánvéleményem az, hogy ez nem más, mint a Boldog Özséb alapította Szentkereszt kolostor romja. Tudományos hitelességgel persze ezt csak akkor lehetne kijelenteni, ha ki tudnánk ásni a romokat - ehhez azonban több tízmillió forintra lenne szükség, ami meghaladja az önkormányzat anyagi lehetőségeit..."

Nézegetem a követ, a mélyen bevésett különös alakú kereszteket, és közben arra gondolok, vajon üzent-e valamit a több száz évvel ezelőtti kőfaragó nekünk ezzel a kővel... S ha igen, meg tudjuk-e fejteni régmúlt korok kódjait? Kimondatlan gondolatom fonalát vendéglátóm fonja tovább:

,,Származástól, kortól, stílusjegyektől, funkciójától függetlenül számomra az a legfontosabb, hogy ennek a kőnek üzenete van a számunkra. Még nem tudom pontosan, mit üzen, mit akar nekünk mondani ilyen hangosan, de szeretném megérteni. Ez a kő feltételezhetően abból a korból való, amit én a nemzet legjelentősebb, legnemesebb erkölcsi korszakának tartok. Abból a korai középkorból, amikor a legtöbb szentünk született és fejtette ki áldásos tevékenységét erősítve népünk erkölcsiségét és hitét. Ha ez a kő ezt a kort és erkölcsiséget akarja a századokat átívelően közelebb hozni számunkra, akkor rendkívül fontos a számunkra. Különösen egy olyan korban, amikor a pénz maga alá gyűri az erkölcsöt. Pilisszántón és környékén szinte alig találni olyan helyeket, ahol ha leásnánk, ne találnánk valamilyen történeti emléket. Ez a történelmi örökség a mi legnagyobb gazdagságunk és összetartó erőnk. Ennek a gazdagságnak és erőnek a része immár ez a titkokat rejtő ősi keresztes kő is. "

Fogarasy Attila


Tüskés kereszt a koporsón

2005. január 07. G. Kirkovits István

Egyre többen vannak, akik úgy érzik, hogy várja őket a Pilis, ez a rejtélyes, misztikus hegység, a magyar szellemiség egyik szakrális központja. Amikor sokan a globalizmus térhódításának rabszolgái lesznek, egyre többen próbálják a régmúltban megtalálni az értékeket, és megerősíteni hitüket. A Pilis, ez a sajátos természetföldrajzi egység nagy királyunk, Atilla birodalmának a központja is volt, és nem véletlenül építette fel itt első kolostorát a magyar ősvallás átmentője, a Boldog Özséb alapította Pálos rend.

Amikor alábbhagy a hírverés a Pilis körül, és nő a szkeptikusok száma Pilisszántó és környéke mindig előrukkol egy újabb meglepetéssel. Legyen az a már egyre szélesebb körben ismert titokzatos erejű keresztes kő, vagy az egész falut behálózó földalatti barlangrendszer egy-egy ürege, folyosója, tárnája.

Az ember eldobja a coca-colás dobozt, s ha egy kicsit jobb érzésű, akkor a szemetest választja e hulladék ideiglenes nyughelyéül. Teszi ezt azért, mert a fogyasztói társadalom műalkotásai és tárgyi jellemzői legfeljebb az újrahasznosítható szemét kategóriájába tartoznak, és uniformizálást, nem pedig egészséges különlegességet hordoznak. Szerencsés helyzetben vagyunk, mert csonka kis országunkban is megmaradt az a rész, amely a Kárpát-medence szellemi közepe, kis túlzással az ősi magyar gondolkodás meghatározó színtere.

Annyi érthetetlen és felfoghatatlan dolog van a világban, annyira fejlődik a technika, hogy alkalmazzuk, de nem ismerjük a számítógépet, a tömegkommunikáció eszközei átsütik a világot, és mégis az ad valami felfoghatatlan lelki töltetet, ha az ember végigsimogatja kezével több ezer évek levonatát, s kézzel foghatóvá teszi a történelmet.

Budapesttől pár kilométerre a Pilis-hegységben nemcsak a tüdőt tágítja a jó levegő, hanem erősödik a hit, és mélyebb tartalommal bír a lélek. Érkezik a vándor azért, mert így akarja, mert úgy érzi, hogy szükséges számára a megnyugvás, és miért ne hihetne a földnek, a kőnek, vagy akár egy kéznyomnak. Árpád-házi királyaink központja is ez a jól védhető hegység, hol mostanság titkos dolgok kerülnek elő a sokat tudó föld méhéből. Mindezek úgy, mintha valami felső rendező erő állítaná sorba az eseményeket.

Boldog Özséb feltételezett sírjának közelében emlékező szent misére készültek a szántóiak. Miután a tervezett helyszínen, az úgymond régi temetőben nem volt a sokaság befogadására alkalmas hely, árokásó géppel rendezték a terepet. A markológép kanala egyszer csak egy földből alig kiálló kőbe ütközött, amelyen aztán a gondos szemlélő rejtélyes jeleket fedezett fel, a művészettörténetben teljesen egyedülálló keresztábrázolást, az úgynevezett tövises keresztet, amely Pap Gábor művészettörténész szerint a római egyház által eretnekséggel vádolt bogumilok jelképrendszerére hasonlít.

Aradi Lajos, a Dobogó mitikus történelmi folyóirat főszerkesztője annak tudatában, hogy a pálosok a magyar ősvallás átmentői, a szkíta kereszténység korából származtatja, így Atilla király idejében is létezhetett és ez a szimbólum biztos, hogy a hun-magyar udvarban ismert volt. A követ vizsgálták különböző technikai eszközökkel és kimutatható volt a háttérsugárzás, sőt, Aradi polaroid fényképezőgépének eleme kisült, amikor a kőhöz közelített. Vannak olyan időszakok, amikor közvetlen közelről digitális fényképezőgéppel sem lehet felvételt készíteni, mert a kő dobogása megzavarja a berendezést.

A szent mise lezajlott Boldog Özséb tiszteletére és két évvel később újabb hírrel örvendeztette meg Pilisszántó a mitikus történelem barátainak egyre növekvő táborát. Takarítás közben leszakadt a templom padlózata, és a feltárás után egy rejtélyes üregrendszer nyomaira bukkantak a kutatók. Ugyanez a mesterséges barlangrendszer fellelhető a közelben lévő Baross-kúria melletti ház pincéjében is úgy, hogy több évszázadot felölel az építmények létrehozása. A középkori térképeken Esztergom, Visegrád, Szentendre mellett megemlítik régi nevén Pilisszántót is, s ha ez az 1700-as évekre elnéptelenedett település nem lett volna valami szellemi-társadalmi központ, miért hozták volna létre ezt a föld alatti folyosórendszert, illetve kik voltak azok, akik ezt megalkották?

Véletlenek nincsenek, ezt alátámasztja, hogy Szőnyi József polgármester személyében egy olyan ember vezeti a települést, aki elkötelezetten vallatja a múltat. Hittel és bizakodással. Ez a fajta elhivatottság meg is hozza eredményét. Szőnyi felvetéseiből tovább gondolkodhatunk, és tehetjük fel magunknak a bennünket erősítő kérdéseket. Miért építették oda a betelepített tótok az 1700-as évek elején a templomot, ahol most áll, hiszen általában a dombtetőkre szokták emelni az isten hajlékát? A pilisszántói jelenleg is álló templomot áztathatja a hegyről lezúduló víz, szinte úgy van beékelődve a lejtőbe. Miért pont oda? De itt a válasz, a földalatti barlangrendszer, amelyet ismertek, és valamiért fontosnak is tartottak az ideérkezett egyszerű emberek.

Miért használták és honnan ismerték azokat az ősi szimbólumokat, amelyek megjelennek a község címerében a kettős betlehemi csillaggal? Szőnyi magyarázata szerint az asztrológusok két betlehemi csillagról beszélnek, hiszen emiatt volt lehetséges, hogy a Jézus születésekor felragyogó fény nappal is bevilágítsa a földet. Honnan tudtak a tótok Árpád-házi királyainkról, akiknek cselekedeteit ábrázoló freskókkal díszítették templomuk belső homlokzatát? Honnan, kitől tanulták ezek az emberek a szív-keresztes ábrázolást? Miért illetik az ősi sumér nyelven értelmezhető kifejezéssel egyik földrajzi területüket, a Ziribár dűlőt? Honnan tudhatták az ottélők felmenői, hogy ez a furcsa kifejezés a sumér nyelvek kutatói szerint az újjászületést jelenti? Hogy lehet az, hogy a téli nap-éj fordulókor a Ziribár felől kell fel és világítja be a Pilist az életet adó nap?

Ugye ezek nem lehetnek véletlenek, és talán az sem, hogy a nemrégiben előkerült tüskés keresztes kő valójában egy folyamat állomása. Kúpos alakú, így hát illeszkedhet valamibe. Széleit megcsiszolták, s így biztos, hogy további két darabját rejti még valahol a pilisszántói régi temető környéke. A kő különben olyan, mint egy kulcs. Egy hatalmas, a világmindenség kapuját szimbolizáló jelkép. Ha hozzáillesztenénk a későbbiek során fellelendő két másik darabot, akkor egyben egy oltárt és magát a zárat is jelképezhetné. Kulcs, zár, hármas oltár vagy koporsódísz? Akkor mégis helyes az elgondolás, hogy köze lehet Boldog Özsébhez, a pálosokhoz és a magyar ősvalláshoz? Igen. Újabb lépések és egyre erősödő hit, hogy ezekre szükségünk van. Mindannyiunknak segíteni kell Szőnyit és társait, s megtalálni a kulcsot és az oltárt önmagunkban.

Hozzászólások
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Értékelés
Csak regisztrált tagok értékelhetnek

Jelentkezz be vagy regisztrálj

Még nem értékelték
Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó



Még nem regisztráltál?
Regisztráció

Elfelejtetted jelszavad?
Új jelszó kérése
Instant Messenger

Csevegő