Juhász József: A PÁLOS SZINDRÓMA
Írta: vince62 - Dátum: November 21 2010 17:29:32
PÁLOS BARÁT"Ha tudni akarod az ország soros állapotját,
tekints Remete Szent Pál rendjére".
(Pázmány Péter)

Történetünk az 1200-as években kezdõdik, de gyökerei mélyebbre
nyúlnak vissza. A pálosok az õsmagyar hit, az „Égi ere -
detû, Érdek nélküli, Szeretet-vallás” szellemi esszenciájának
hordozói voltak, ami az atlantiszi tudásból táplálkozva, Szkítiánosz,
Buddha, Jézus, Mani tanainak közvetítésével, Atillát és az
Árpád-házi királyokat is átitatva került rendjükbe. Az õsi hitet
viszont az egyház számára elfogadható formába kellett öltöztetni.

Teljes hír
"Ha tudni akarod az ország soros állapotját,
tekints Remete Szent Pál rendjére".
(Pázmány Péter)
Történetünk az 1200-as években kezdõdik, de gyökerei mélyebbre
nyúlnak vissza. A pálosok az õsmagyar hit, az „Égi ere -
detû, Érdek nélküli, Szeretet-vallás” szellemi esszenciájának
hordozói voltak, ami az atlantiszi tudásból táplálkozva, Szkítiánosz,
Buddha, Jézus, Mani tanainak közvetítésével, Atillát és az
Árpád-házi királyokat is átitatva került rendjükbe. Az õsi hitet
viszont az egyház számára elfogadható formába kellett öltöztetni.
Hivatalosan Thébai Remete Szent Pál lett a rend névadója, de
ez ezoterikusan Páloszt, azaz Pál szkíta királyfit jelentette.
Változatos volt a leendõ tagok összetétele. Fõként a pilisi
barlangokban lakó, a világtól elvonult, remetéknek nevezett
sámán-, mágus-, táltos-beavatottakból állt, akiknek szent iratuk
a rovásírásos Mani-féle Biblia volt. De jöttek ide üldözött katharok
is a reinkarnáció tanával. Õk Európában már csak itt, a Pilisszigetnek
nevezett területen találhattak menedéket. Ajándékuk
az lett, hogy magyarnak számítottak: a rendbe való belé péstõl
a világ minden pálos szerzetese, függetlenül attól, hogy honnan
való és hol lakik, magyarnak neveztetik.
Egy másik impulzus is hatott a remetékre. Julianus barát,
aki a magyarok õseinek nyomán járt Ázsiában, valójában bizalmas
küldetést teljesített. A titokzatos János pap keresztény birodalmát
volt hivatva felkeresni.
Ennek elõzményeirõl szól Vámosi Nagy Istvánnak a Grál
történetérõl írott könyve, nagy csoda, hogy annakidején átcsúszott
az Aczél-hálón:
Parsifal tíz évig uralkodik, aztán Titurellel együtt
Indiába vándorol. A Grált magukkal viszik, ami újra
visszatér Keletre, mert Nyugaton már betöltötte miszszióját.
Titurel és Parsifal a legendás hírû János pap
országát keresi fel, aki valahol Ázsia szívében, „ahol
a Nap kél”, egy keresztény birodalmat alapított. India
egyik fenséges hegyébõl gyógyító, fiatalító forrás fakadt,
s itt teremtette meg János pap a birodalmát. Titurel és
Parsifal megleli a rejtett országot. János pap megrendülten
értesül róla, hogy ezentúl az õ birodalmában
fénylik a Grál, s átadja királyságát Parsifalnak.
Olyan hírek is szárnyra keltek, hogy a pap-király néhány
tatár törzset megszelídített, sõt egyes kánokat is megtérített a
kereszténység hitére. Csak sejtéseink lehetnek, hogy Julianus
barát milyen ezoterikus tudást hozott haza ebbõl a rövid életû
földi birodalomból. Ma pedig már nem a Földön ragyog a Grál
fénye.
Egyes vélemények szerint a Szent Grál más nyelvekkel
való összehasonlításban (Sangreal, Shangri-La) összefüggésbe
hozható Ázsia belsõ részeivel, de mi egyelõre foglalkozzunk
csak Európával, közepén hazánkkal.
A XIII. század közepén a Pilisben az õsi kereszténység minden
áramlata egyetlen esszenciává szövõdött össze. Csak itt, a
Föld egyre jobban megnyíló szív-csakrájának helyén egyesülhetett
az atlantiszi tudás a manicheizmussal megújított õsmagyar
hittel, az õskereszténységgel, melyben legvégül a Grál-hagyomány
is helyet kellett kapjon. A Grál áramlata, mely egyszer
már megérintette a magyarokat, amikor Lohengrin a X. század
elején legyõzte Árpád kóborló seregeit, és gyengéden visszaterelte
õket a Kárpát-medence védett kelyhébe. Akárcsak az
angyali seregek Atillát, akinek fél évezreddel azelõtt szintén
meg kellett hajolnia a magasabb akarat elõtt. Lohengrin Parsifal
fia volt, János pap Parsifal unokaöccse, így a magyarok a legjobb
forrásokkal korán érintkezésbe kerültek, de ez akkor még nem
emelkedett tudati szintre.
Az 1250-es év fontosságára Rudolf Steiner tanításai alapján
Göllner Mária hívta fel a figyelmet. Akkor fejtették ki a Formaszellemek
(Hatalmasságok, Exusiai) a fizikai világra a legkisebb,
az emberi szellemre azonban a legnagyobb befolyást. Ezen
impulzusból, amely a lelket szellemi értelemben, szellemileg
irányította a természetre és annak mûködésére, született meg
a rózsakeresztes mozgalom. Steiner szerint mintegy négyszáz
évig tart, amíg egy ilyen hatalmas szellemi áramlat hat, ezután
következik az impulzus lecsillapodása. Ennek hatása történetünk
kapcsán is látható lesz.
Pálosok, legalábbis az Árpád-ház idejében, csak nemesi
családba született ifjak lehettek; testileg, lelkileg és szellemileg
tökéletes emberek. Ezeknek a feltételeknek az 1200 körül,
valószínûleg Esztergomban született Özséb maradéktalanul
eleget tett. Származása nem tisztázott, de minden valószínûség
szerint az Árpád-ház egyik oldalágából való. A hagyomány szerint
az Árpád-ház leszármazottainak, így az Özsébbel egyidõben élt
IV. Bélának is hat ujj volt a bal kezén, akárcsak a táltosoknak.
Özsébnek gyermekkorától kezdve rendkívüli megnyilvánulásai
voltak, kiváló harcos is volt, aki jól tûrte a szélsõséges körülményeket
és hatásokat is.
Egyes források szerint Özséb tagja volt a Szent István lovagrendnek,
de ez csak kanonoksága elõtt lehetett, lovagi szolgálata
nehezen lett volna összeegyeztethetõ egyházi tisztségével, bár
ehhez hasonlóra késõbb még láthatunk példát Fráter György
esetében. Annyi bizonyos, hogy Esztergomban állt a Szent
István-, és a Szent Kereszt-templom stefanita ispotályosok, ill.
keresztesek fennhatósága alatt, és itt lehetett Özséb tagja a
Szent István konventnek. A pálos rendbe belépõ kathar, majd
félszázaddal késõbb a templomos menekültek a Grál-áramlattal
érkeztek és frissítették – éteri szinten – a magyar vért. „A vér –
mint tudjuk – egészen különleges nedv.” (Rudolf Steiner)
A hagyomány szerint Özsébnek egyszer imádkozás (meditáció)
közben a következõ látomása volt:
Lelke kirepült a testébõl, elhagyta azt, és a felhõk
járásának magasságában elkezdett nagy köröket leírni.
Felülrõl látta az egész õsi királyi központot, és miközben
nagy magasságokban, mint egy sólyommadár
keringett és rótta az égi köröket, látta, hogy a Pilis
rejtett zugaiban az erdõk, a barlangok mélyén apró,
kis lobogó lángok égnek. És miközben szemléli a Pilis
területén szétszórva lobogó lángokat, csodálkozik,
hogy az apró lángok beborítják az egész Pilist, mintha
virágok lennének. A látomás következõ pillanatában
ezek az apró lángok elkezdenek egymás felé közelíteni.
Elõször csak két lángocska egyesül, aztán kettõ egyesül
egy harmadikkal, majd az összes láng igyekszik egy
közös középpont felé. A kö vetkezõ pillanatban azt látja
Özséb, hogy a Pilis kellõs közepén hatalmas tûzgömb
jelenik meg, ami beborítja a hegyeket. Aztán ez a tûzgömb
szétterül, az egész Pilist beborítja, és ez a hatalmas
láng mindent, ami a Pilis felszínén van, elpusztít.
Ezután már a rendalapítás foglalkoztatta, de elõbb egyházi
teendõi foglalták le, majd városának a tatároktól való védelme
bizonyult elõbbrevalónak. 1241-ben Esztergom ostrománál, ahol
emberfeletti csatában visszaverték a sötét erõk hordáit, õ is harcolt.
A város csaknem teljesen elpusztult a tatárok kivonulásakor,
de a fellegvárat meg tudták védeni. Ezután következett a
helyreállítás, Özséb maga három évig mindent feláldozva dolgozott,
javait szétosztotta a felújításhoz, és csak ezek után mondott
le kanonoki címérõl, hogy hat társával elvonulhasson a
Pilisbe.
A szakrális hegyre, ahol szkíta uralkodók temetkezési helye,
Atilla és az Árpád-házi uralkodók fõvárosa, királyi és egyházi
központ volt. Gyöngyösi Gergely XVI. századi rendfõnök mondása
szerint: „Õseink ott fekszenek fedetlen kõkoporsóikban,
romlatlan holttesttel.” Kapisztrán Szent János élõ szenteknek
nevezte ugyanõket. Mintha csak egy rózsakeresztes iratot olvasnánk:
„Hiszek a testnek feltámadásában..”
E cikk írásakor újra kezembe került egy régi ábra, a Mons
Philosophorum, a Bölcsek Hegye. Most tûnt csak fel, hogy sok
az olyan szimbólum, melyek a pálosokkal is kapcsolatba hozhatók:
hegy, barlang, remete, forrás, oroszlán, holló, menedékház,
országalma, korona.
Az ábra kommentárjának egy részlete pedig így szól: „A
Föld közepén áll egy hegy, amely kicsi és nagy, lágy és kemény.
Mindenkihez messze van és közel.”
Ezért is nehéz rátalálni. A Föld közepe a Föld szíve. Szívcsakrája.
Ami a Pilisben van. Ezt a Dalai Láma Õszentsége is megerõsítette,
amikor hazánkban járt… Történetünkhöz kapcsolódóan
a Pilist tekintsük egyelõre szimbolikusan a Bölcsek Hegyének.
Az ábrát késõbb az édesapja révén magyar származású Walter
Johannes Stein, Rudolf Steiner tanítványa is értelmezte a Grálról
írott, 1928-ban megjelent könyvében. Egyelõre sajnos csak
németül és angolul olvashatjuk.
További, szintén nem újkeletû adat: Rudolf Steiner a rózsakeresztesekkel
kapcsolatos elõadásaiban említi a 12 bölcset,
akik közül 7 az atlantiszi idõk bölcsességét mentette tovább.
Õk a XIII. században inkarnálódtak újra. Kérdés, hogy hol?
1246-tól, a 7 lovag Pilisbe vonulásától kezdve számíthatjuk
a Pálos Rend tulajdonképpeni kezdetét. 1250-ben egy ma is
csordogáló, „soha el nem apadó forrás” közelében lerakták a
Szent Kereszt templomának (Pilisszántó?) alapjait. Innen a mondás:
„In Cruce salus.” Keresztben az üdvösség. Ettõl kezdve a
Pilisben, majd szerte az egész országban, erdõk szélén, az utak
mellett láthatunk kereszteket. A pilisi szent hely bejárata fölött
Varsányi István pálos atya verse volt olvasható:
Olyan utakon jártak, amely ösvényeken a közönséges,
halandó ember nem jár. Azért remeték, mert az útjuk az
emberlakta világtól jóval messzebbre vezet.
Gyöngyösi Gergely pedig így írt az akkor még Szent Kereszt
néven ismert rendrõl:
Szent a Kereszt, melyrõl eme testvérek neve ismert, mert a
Kereszt házát lakta elõször a Rend.
1262-ben, a templom elkészülte után zarándokolt Özséb
a pápához rendje szentesítése érdekében. Az éppen 777 esztendeje
született Aquinói Tamás, az Angyali Doktor értesülvén
a magyarok szent ügyérõl, pártfogásába vette Özsébet. De még
az õ hathatós közremûködésével is csak nagy nehézségek árán
születhetett meg a pápai engedély. Özséb azt is kérelmezte,
hogy a rend Szent Ágoston reguláit alkalmazhassa, de az õ éle -
tében ezt még nem hagyták jóvá. Tudni kell, hogy Ágoston,
mielõtt csatlakozott az egyházhoz, maga is manicheista volt. A
manicheisták viszont a platonizmus tanait is vallották a
reinkarnációval együtt. A pápák sûrûn váltották egymást, így a
regulák ügye elhúzódott.
De a rend mûködött, és jöttek a jelöltek. A beavatáshoz
egy kõbõl készült koporsó is tartozott. A rendbe való felvétel
úgy kezdõdött, hogy a leendõ tagot, aki az egy év próbaidõt
már letöltötte, ebbe a kõkoporsóba fektették. Egyes buddhista
beavatásoknál is így tettek, ahol a tanoncokat három napra
összezárták egy csontvázzal. Ha a jelölt szelleme áttört a koporsón,
a barlangon, a hegyen át, egész az asztrálszféráig, akkor az
illetõt felvették a rend kötelékébe. Ezért mondta Gyöngyösi:
„Ezek az atyák egész életük folyamán azt próbálták megvalósítani,
amit odafönn az égben, az angyalok szférájában láttak”.
1263-tól lehetett hivatalosan a pálosoké az egyetlen középkori,
magyar alapítású, monasztikus szerzetesrend. Címerükben
ott a holló, a felsõ világ hírnöke, akárcsak majd a Hunyadi-családéban.
A pálosok egyesítették az õsi forrásból származó erõket,
például étrendjüket az esszénusok elvei alapján alakították ki.
Maga Özséb is, ha a szükség úgy hozta, képes volt rendkívül
hosszú ideig böjtölni, azaz a mindenkit körülvevõ energiából
„táplálkozni”. A pálosok tevékenysége felölelte azt, amit ma
reformkonyhának, természetgyógyászatnak, biodinamikus
mezõgazdaságnak nevezünk, és kiváló botanikusaik voltak.
Szeretném biztosra venni, hogy a „barlanglakók” már lerakták
az alapjait az organikus építészetnek is… A rend tagjai harmóniába
ötvözték az égi és a földi erõket, és ezeket hazájuk érdeké -
ben a legjobb célra fordították. Mûködésük alatt segítették a
mindenkori magyar királyt, akit az országgyûlések alkalmával a
rendfõnökeik töltöttek fel pozitív energiával. Egészen Mohácsig.
IV. László, akit a pápa kiátkozott, azaz törvényen kívül he -
lyezett, többek között a Bendevölgye nevû területet ajándé -
kozta a pálos rendnek. Ennyit pogány királyunkról. Az volt,
hiszen az õsi magyar vallást, a pogány kereszténységet vallotta.
Osztozott Koppány és Vászoly sorsában.
Létezett egy párhuzam a pálos rend vezetõi, és a velük
egy idõben uralkodó Árpád-házi királyok halála között. Ugyanis
egymáshoz közeli idõben tértek vissza a szellemvilágba, egyikük
halála mindig követte a másikét. Így történt ez 1270-ben
Özséb és IV. Béla, 1290-ben Benedek és IV. László halálakor,
majd 1301-ben István és III. András esetében is. Az Árpád-ház
regényével azonban ez a szinkronicitás is véget ért.
1304-ben, az Anjouk bejövetelével a pálos fõkolostor mûködése
megszûnt. Létesíteni kellett egy új központot, ennek
Buda fölött, a volt Budaszentlõrincen (Zugliget?) lett a helye, és
itt õrizték Remete Szent Pál holttestét. Ekkor már ténylegesen
úgy hívják a pálosokat, hogy Thébai Remete Szent Pál Rendje.
Özséb már nem érhette meg az 1308-ban kapott pápai
engedélyt az Ágoston-rendi regulák használatához. Ekkor zajlottak
a templomos-perek, az egész Európában halálraítélt templárius
lovagok egyik szórványa is a Pilis izolált barlangjaiba menekült.
Így csaknem egyidõben ismét megújító impulzusként
érkezett a manicheizmus és a reinkarnáció a pilisi barátokhoz.
1404-ben 12 pálos szerzetes kelt útnak Rómába, akiket a
pápa a Santo Stefano Rotondo templomban telepített le, majd
nekik is adományozta azt, 1448-ban. Ez a templomosoknál
megszokott, köralakú szentély még egyesítette magában az
atlantiszi tudást a pogánynak nevezett hagyományokkal és
mindezeket keresztény motívumokkal ötvözte. (Ennek bejárható
méretû makettje éppen most a Millenáris Kiállítócsarnokban
látható.)
Mûködött egy másik párhuzam is, a pálos rend és Magyarország
állapotának változása között. Pázmány Péter írta:
„Ha számukat fogyni látod, tudd meg, hogy az országnak is
rosszul áll szénája, de ha õket növekedni látod, tudnod kell,
hogy az ország is felemelkedõben van.”
Ez emlékeztet Magyarország és a Szent Korona viszonyára
is. Az õ kapcsolatukban szintén nagyon lényeges, hogy azt ki és
hol birtokolja. Távol a hazától, egy múzeumban, vagy az Ország
Házában.
Pázmány egy jezsuita központú szervezetet erõltetett rá a
pálosokra, kérdéses, hogy ez javára vált-e a rendnek, avagy
sem? Hasonló célú törekvések ma is hatnak egyes szellemtudományi
társaságokban, azokat gyengítendõ; ezek hatását a
jövõ hivatott mérlegelni.
Hunyadi Mátyás azzal kezdte uralkodását, hogy visszaszerezte
a Habsburgok által eltulajdonított koronát. Itt kanyarodjunk
vissza egy kicsit az idõben. Utolsó szakrális királyunk – bár ez
egy külön dolgozat lehetne, hogy ki volt még az – uralkodását
nemcsak a pálosok készítették elõ egyik fõ feladatukként, azt
Kapisztrán Szent János is megjósolta még Mátyás gyermekkorában.
A király egész életében támogatta a pálos rendet, a Báthori
László atya által elsõként magyarra fordított és magyarázatokkal
is ellátott Biblia méltó helyett kapott a Corvinák között. És egy
kozmikus pletyka: aszályos idõkben a pálosok Mátyás megrendelésére
esõt tudtak csinálni, de ez már Beatrix királyné idejében
történt, kis szürke mágiával is megtûzdelve.
Nekünk még újdonságnak tûnhet több szlovén mese, melyek
Mátyás király feltámadásáról szólnak. Mátyás föld alatti
birodalmáról, aki egy barlangban ül, kerek kõasztalnál, hosszú
A törökök feldúlják Remete Szent Pál sírját (német rézmetszet, Magyar
Nemzeti Múzeum)
szakálla van, és itt jön a meglepõ fordulat: a nép arra vár, hogy
szakálla háromszor (egyes verziók szerint kilencszer) körbeérje
a kõasztalt, és akkor támad fel Mátyás, akkor jön el az aranykor.
Mármint annak a népnek, amelyik az ilyen legendát emlékezetében
tartja. Jó, ha megismerjük egy nép emlékezete és népszelleme
közötti kölcsönhatásokat.
Hunyadi „Corvin” Mátyás halála után, a török invázió idején
ötszáz pálos lovagnak ismét szembe kellett szállnia az ellenséggel,
ezúttal Visegrádnál, ahol a Szent Koronát õrizték, megakadályozandó,
hogy az a sötét oldal birtokába jusson. Ez az
emberfeletti helytállás is sikerrel végzõdött, de az egész országot
már nem védhették meg a vész elõl. A megszállók szerte az
országban felkoncolták a pálos szerzeteseket, a legnagyobb
templomot, a Magyar Eskuriál néven is ismert katedrálist felgyújtották
és földig rombolták. Elhurcoltak minden kódexet, eltûnt
a magyar Biblia is, és erre a sorsra jutottak a pálosok rovásírásos
forrásai is, melyeknek az volt az érdekességük, hogy balról jobbra
íródtak. Ekkor több mint százötven pálos templom és kolostor
mûködött a Magyar Királyság területén, ami az ország akkori
lélekszámát figyelembe véve, igen nagy szám. Mátyás egyetlen
fia, Corvin János egy horvátországi pálos szentélyben nyugszik.
Kormányunk nagy kulturális jótettet hajtana végre (e sorok
a legutóbbi választások elõtt íródtak), ha visszaszerezné a török
kormánytól azt a csaknem fél évezrede elhurcolt, pálos iratainkkal
teli hat ládát, ami ma az isztambuli Top-Kapi mélyén várja,
hogy napvilágra kerülhessen. Ezek másnak csak múzeumi tárgyak,
nekünk viszont felbecsülhetetlen értékû szellemi kincsek.
És szellemi erõk.
A mohácsi vész után lépett színre Martinuzzi Fráter György,
aki elõbb Corvin János hadsegédje volt, majd annak halála után,
kis kitérõvel pálos szerzetes lett. Rövid idõ múlva már népiskolákat
alapított, rendfõnök, püspök lett, egész életét a hitetle -
nek elleni harcra áldozta. A krakkói egyetemen, ahol Európában
egyedülálló módon tanítottak okkult tanokat, többek között
Faust és Paracelsus társaságában képezték magukat és egymást.
György barát asztrológiát, tenyérjóslást tanult, légzõgyakorlatokat
végzett, feltûnõen fiatalnak látták idõs korában is. Hatvanéves
korában õ vezette a török által elfoglalt Lippa visszaszerzéséért
vívott rohamot, ami sikerrel is járt. Ez a méltatlanul ke -
veset emlegetett csata volt Mohács után elsõ diadalunk a török
felett. Fráter György az ostrom napján kapta meg bíborosi kinevezését,
ami egyszersmind azt is jelentette, hogy egyúttal
várományosa lett a pápai címnek. De életébõl már csak egy
hónap volt hátra, az erõszakos halált nem kerülhette el.
Miért is nem? Hogy egy kicsit jobban megértsük mai választási
„harcainkat”, menjünk vissza a török idõkig. A Mátyás király
halálával kezdõdõ és a Fráter György meggyilkolásával végzõdõ
folyamatok megértéséhez figyelembe kell vennünk az akkor
már uralomra jutott európai pénzügyi-hatalmi elit Magyarország
megosztására irányuló törekvéseit. A Fugger- és a Medicicsaládoknak,
úgymond, nem volt lehetõségük beavatkozni a
török elleni harcba. Mert „Európa érdeke” már akkor is más
volt…
Ekkor kezdõdött az említett szellemi impulzus négyszáz
éves ciklusának hanyatló ága, innentõl kezdve már csak a rend
Magyarországon kívüli történetérõl beszélhetünk. Az újra felemelkedõ,
neo-platonikusként ismert atlantiszi szellemiség
elterjedésében nagyban hozzájárultak a törökök elõl Rómába,
majd az Ibériai félszigetre menekült pálosok. Rómában, a már
említett körtemplomban tevékenykedtek, Spanyolhonban pedig
egyesültek az ott még halványan pislákoló Grál-áramlattal.
Egyes szerzetesek Dél-Amerikába is eljutottak, az õslakosokkal
együtt nekik is nyomuk veszett, csak néhány rovásírásos sziklafelirat-
töredék maradt ott fenn.
A pálosok mûködését nemcsak a Habsburgok, hanem
1947 után a baloldali rendszer is felfüggeszthette. Az új rend
Mátyás király Remete Szent Pál segítségével gyõzelmet arat a török felett
(német rézmetszet, Magyar Nemzeti Múzeum)
Martinuzzi Fráter György meggyilkolása (id. Matthäus Merian metszete,
Magyar Nemzeti Múzeum. A három rézmetszet A magyar kereszténység
ezer éve c. kiállításon volt látható.)
központja Lengyelországban van, de ott már nem teljes mértékben
képviselik az õsi magyar értékeket. Érthetõ, hiszen Trianon
óta, illetve az Egyesült Európa mostani vitái közepette Lengyelország
és Magyarország érdekei már nem ugyanazok. Errõl a
csendes számûzetésben élõ Árva Vince atya, Gyöngyösi Gergely
magyarra fordítója, a Magyarok Nagyasszonya sziklakápolna
feltámasztója tudna bõvebben mesélni…
A katharokhoz, templomosokhoz hasonlóan eretnekeknek
tartott és üldözött bogumilokat még nem említettem. Õk a mai
Bosznia területén telepedtek le, ott lettek kényszerbõl muzulmánok,
az õsi hitet leszármazottaik tartották meg. Ahogy régen
Róma, a huszadik század végén Brüsszel õket is üldözte… Ita
Wegman most lefordított életrajza kapcsán elõtérbe került 1939-
es, 63 éves korában megtett útja, amikor is a Dunán lehajózott
egészen Bulgáriáig, tervei szerint a bogumilok történetét akarta
tanulmányozni.
Eljött a Millennium. 2000-ben, Szent Mihály havában a pilisszántói
régi temetõ földjébõl kifordult egy kõ. Egy Keresztes
Kõ, melynek érzékelhetõ, mérhetõ ereje van. A rajta lévõ vésetrõl
már megoszlanak a vélemények, lehet bogumil szimbólum,
de nem szabad kizárni a kopt keresztény eredetet sem, ha már
Atlantiszig nem merünk visszanézni. Vagy nem tudunk. Nincsen
rózsa tövis nélkül. Töviskereszt – rózsakereszt?
A XXI. század nyitányakor, hívõk és hitetlenek világháborújának
küszöbén, elérkezett az idõ a Kelet és a Nyugat között
egyedül egyensúlyt teremteni képes Közép-Európa mindig is
háttérbe szorított, akadémikusan eltemetett szellemi fõvárosának
újraépítéséhez. Akinek megadatott, az láthatja Boldog
Özséb szellemi fénykardjának éteri csillogását, mások Michael
szablyáját észlelhetik, de ehhez tudatosan fel kell venni a szellemi
harcot a sötét erõkkel szemben, és akkor sikerülhetnek
elhatározásaink.
Nem mindenki tudja: a materializmus diadalútja 1879-ben
kezdõdött, amikor is Michael arkangyal letaszította a sárkányt a
Földre. Elkezdõdött a szocialista kísérlet, annak végeztével most
az angolszász világbirodalom békefenntartó háborúit nyögi a
Föld népesebbik fele. És Michael ma nagyon várja azokat a
megnyilvánulásokat, amelyek támogatják az õ harcát a sötét
erõk ellen. Legfõképpen azokét, akik, még egyszer hangsúlyozom:
tudatosan teszik ezt.
A sötét erõk említésekor eszembe jutnak ’56 mártírjai, közöttük
a szovjetek által meggyilkolt Gérecz Attila, akinek versei
közül nekem a Boldog Özséb himnusz a legkedvesebb. Tudtommal
a nagyképû XX. század egyetlen pálos-ihletésû verse,
amelynek egy részletével zárom majd írásomat.
De hadd szóljak még a bíztató jelekrõl. A Pilisben hosszú
évek után újra megjelentek a hollók, felbukkant a Keresztes
Kõ; hazánkfia, Vörös Gyõzõ egyiptológus felfedezte a thébai
sziklasírt. Az ottani Krisztus Pantokrátor falfestményének másolata
ma a gellérthegyi sziklakápolnában látható, minden magyarnak
látnia kellene.
És olvassunk el újra egy ma is aktuális és megszívlelendõ
idézetet egy honi antropozófusunk könyvébõl –pedig õk ritkán
foglalkoznak politikával – s ez még az 1998-as országgyûlési
választások elõtt jelent meg:
„Ahhoz, hogy az ember bátran és szabadon igent tudjon
mondani olyasmire, aminek jelenlétét még nem érzékeli a világban,
elõször nemet kell mondani azokra az erõkre, amelyek
minden gondolkodó ember számára leleplezõdtek, mint emberés
életellenes erõk.”
Ezt kevesen olvasták, és négy év elmúltával sem hallgattak
miniszterelnökünkre, aki ezt mondotta: „Ha az orrom nem csal,
utoljára kell megküzdenünk a sötét erõkkel.” Tévedett. Egyelõre
az ahrimáni erõkkel támogatott kampány lett gyõztesnek nyilvánítva.
De meddig tartható az a gyõzelem, melynek vezetõi
csak a Mammon világhatalmában hisznek?
Minden Magyarok Miniszterelnöke abban is különbözik
tõlük, hogy másban hisz: „Én azt gondolom, hogy mindig van
magasabb értelme annak, ami az emberrel történik. Az ma még
nem világos, hogy pontosan mi is ez a magasabb értelem.”
Világos lesz! Hazánk 500 évenkénti felvirágzása – pálos
hagyomány – szorosan kapcsolódik Atilla, Szent István, Mátyás
királyaink uralkodásához. Elõbb vagy utóbb létre kell jönniük
azoknak a feltételeknek, amelyek mellett a magyarság teljesít -
heti küldetését. Ehhez meg kell találnunk a kapcsolódási pontokat
Özséb, Michael, a magyar népszellem között, és ezek összefüggésében
kell tanulmányoznunk még mindig nem eléggé
ismert történelmünket is. A lényeg: ezer esztendeje Szent István
felajánlotta országát Szûz Máriának, létre jött a Regnum Marianum,
melynek hatalmát, a Felsõ Világ akaratát Szûz Mária gyakorolja,
a Szent Korona fennhatósága alatt.
És ez a magyarság küldetése: az egész emberiség szellemi
fejlõdésének védelme és szolgálata, ahogy a múltban az volt,
az a jövõben is. Cselekedjünk ennek szellemében, michaelita
áldozatvállalással. Alakítsuk újra – ha egyelõre csak éteri szinten
is – a múlt és a jövõ szerzetes lovagrendjét, hogy óvja hazánkat,
Közép-Európát.
Ehhez adjon erõt Boldog Özséb himnuszának egy részlete:
Népedért szólj, Boldog Özséb,
mondj imát az Úrnak,
hívd egybe, ki hív és magyar!
Hív, ki sebbel ékes!
Gyõzni fog, ki hinni akar,
s áldozatra képes!
FELHASZNÁLT IRODALOM:
BISTEY ZSUZSA: Rudolf Steiner él. Az élõ antropozófia (Ispánk, 1998.
Arkánum Szellemi Iskola)
GYÖNGYÖSI GERGELY: I. Remete Szent Pál remete testvéreinek élete
(Pilisszántó, 1998. Fráter György Alapítvány)
LISSÁK GYÖRGY: Az Aranykígyó (Pilisszántó, 1998. Fráter György
Alapítvány)
LUKÁCS ISTVÁN: A megváltó Mátyás király színeváltozásai a szlovén
néphagyományban és szépirodalomban (Bp., 2001. Lucidus)
MARIA VON NAGY: Die Entstehung und das Wirken des Wahren
Rosenkreutzertums (Basel, 1980, kézirat); NAGY EMILNÉ DR. GÖLLNER
MÁRIA: Az igazi Rózsakeresztesség keletkezésérõl és mûködésérõl
(Budapest, 2000. kézirat)
PAP GÁBOR: Hazatalálás (Budapest, 1999. Püski)
(SARBAK GÁBOR szerk.) Pálos rendtörténeti tanulmányok (h.n., 1994.
magánkiadás)
STEIN, WALTER JOHANNES: Weltgeschichte im Lichte des heiligen Gral
(Stuttgart, 1928. Orient-Occident Verlag)
SZÁNTAI LAJOS: A két Hollós. Mátyás király és a Pálos Rend (Budapest,
2001. Sáros és Fiai)
VÁMOSI NAGY ISTVÁN: Merlin a bárd, és Wagner a zeneköltõ (Budapest,
1984 és 1985, magánkiadás)